Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 6. (Hajdúböszörmény, 1987)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nyakas Miklós: A hajdúkerületi székház rövid építéstörténete

amely jól magyarázható — bármely korban történt — esetleges mérésbeli pontatlansággal, illetve a méterrendszer előtti mértékek használatával. Az 1968-ban készített felmérés szerint a pitvart és a négy börtöncellát utólagosan beépített válaszfalak tagolják kisebb helyiségekre. Ezeket a felújítás során könnyedén meg lehetne szüntetni, bár a pince helyreállításának nem sok esélye van, a városban ugyanis a talajvízszint változatlanul magas, s a kerületi székház másik — lényegesen kisebb és későbben épült — pincéjében jelenleg is víz van, mint ahogyan a környéken más helyeken is. A pincebörtön helyreállítása tehát jelenleg reménytelennek tűnik, ami rendkívül sajnálatos. Több okból! Egyrészt az Alföldön rendkívül ritka, Hajdú-Bihar megyében pedig nincs is ilyen jellegű, a feduális korból származó föld alatti börtön, másrészt pedig azért, mert a börtön a kerületi székház egyik legnevezetesebb része. A hajdúvárosi elégedetlenkedők egész sorát őrizték itt, s ezek korántsem köztörvényes bűnözők voltak, hanem ahogyan ma mondanánk, „politikai" foglyok. Céljuk ugyanis a meglévő tulajdonviszonyok és az adóztatási rendszer megváltoztatása volt. Raboskodtak itt persze mások is, így például az országszerte ismert s a népballadák hősévé is lett Angyal Bandi, aki minden intelem ellenére mégiscsak „lejött az Alföldre".

1

3 A felszíni épület alaprajzi elrendezését a Jenovaival kötött szerződés és az 1792-es alaprajzi felmérés segítségével rekonstruálhatjuk. Eszerint a debreceni építőmester tartozott építeni a földszinten két „fogházat" az enyhébb büntetésre ítélt raboknak, egy szobát a hajdúknak, egyet a porkolábnak, egy konyhát és az épület oldalában egy éléskamrát, levéltári helyiséget és mellette egy kamrát.

1

4 Ezt az állapotot képzeletben jól helyreállíthatjuk, annál is inkább, mert részben megfelel a mai állapotoknak is. A levéltár és az ahhoz kapcsolódó kamara a mai Hajdúsági Galéria helyiségében volt, míg a két börtön, a porkoláb és a hajdúk szobája, valamint a konyha a mai Múzeum presszó területén keresendő. Az éléskamra az épület középtáján helyezkedik el, az épület síkjából kiugorva a mai Bocskai tér irányában. A hajdúkerületi székház bővítése során az első elképzelések szerint ezt a kiugró részt is fel akarták használni, illetve erre is emeletet akartak építeni. így készült az első terv is 1792-ben, sőt ezt a lehetőséget komolyan fontolgatták közvetlenül az építkezés megkezdése előtt is.

1

5 Végül azonban a lebontás mellett döntöttek, így az épület frontját kiegyenesítették. Mindenesetre figyelemre méltó, hogy ezen a részen jelenleg komoly statikai hibák vannak, amely magyarázható az utólagos fundamentumrakásból, illetve annak elhibázott voltából. A Beck Pál által 1782-ben készített várostérképen jól kivehető ennek az épületnek az alaprajza, az oldalt kiugró éléskamrával együtt. A várostérkép alapján valószínű, hogy az épület nyeregtetős volt, azt azonban bizonyosan tudjuk, hogy tetejét zsindely borította. Ennek kijavításáról ugyanis az 1790-es években intézkedtek.

1

6 Az építkezés azonban kissé elhúzódott! A Hajdúkerület közgyűlése ugyanis 1765-ben határozatot hozott az építkezés meggyorsításáról, s egyben kivetette az egyes városokra eső terheket is. Úgy döntöttek, hogy a kőműves mellé két segédmunkást adnak (duos manuarios íaboratores penes murarios), s gondoskodnak az építkezéshez szükséges szekerekről is.

1

7 13 Vö. Sillye Gábor: A Hajdúkerület története. In: Hajdú megye leírása. (Szerk. Varga Geiza, Debrecen, 1882.) 14 HBML H.-ker. közgy. ír. F. 3. No. 13. 1793. 15 Uo. és F. 1. No. 56. 1801. Francz Ignác tokaji kőművesmester árajánlata a kerületi székház építésére 16 Uo. IV. A. 502. a. H.-ker. jkv. 1795. dec. 11. 17. és Uo. 1796. ápr. 11. 361. 116. 17 Uo. IV. A. 502. A 3. 290. 2. 3. 4. H.-ker. közgyűlése, Böszörmény, 1765. jún. 13. 117