Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 6. (Hajdúböszörmény, 1987)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nagy Sándor: Fejezetek a hajdúvárosok és a Hajdúkerület büntetőbíráskodásából
a közgyűlés ehhez képest határoz, vagyis nem rendeli el a fenyitőkeresetet. A tisztiügyész mint vádló felperes a nemes vádlottat forma szerinti idézőlevéllel — kivéve, ha költségkímélés okából erről a perhez csatolt írásban lemondott — elégséges határidőre a törvényszék elébe idézteti, ha pedig letartóztatásban van, a börtönből idézteti meg. Ha a fenyítőper felvétele napján a megidézett nemes megjelenik, a perjegyzőkönyvbe be kell jegyezni, hogy mentségének előadása végett ügyvédet vallott, vagy szegénysége miatt „pártvédő oltalmával" kíván élni. Ha esti gyertyagyújtásig nem jelenik meg, befogatása iránt kell intézkedni. 10 7 A Hajdúkerület törvényszéke ezeket az eljárási szabályokat alkalmazta még 1850-ben is10 8 A kerületi törvényszék nemcsak a hajdú-, hanem a területén lakó országos nemesek büntetőügyeiben is ítélkezett. A XV11I. század folyamán ez ellen egyetlen megvádolt országos nemes sem tiltakozott azon a jogcímen, hogy ő kizárólag a vármegye jurisdictiója alá tartozik. Ilyen kifogásokkal csak a XIX. század elejétől találkozunk. Ekkor főként a városi tanácsok elleni izgatással vádolt nemesek vitatták, hogy ők nem tartoznak a Hajdúkerület fennhatósága alá, ügyeikben a törvényszék nem illetékes, s a perfelvételi tárgyaláson megtagadták védekezésük előadását. A törvényszék azonban ezt az álláspontot „a nemesi szabadságról formált helytelen képzelődésnek" minősítette, s a bíróság ellen támasztott „fundamentum nélküli" kifogást „mint e Kerületben eleitől szokásban volt s mind ez ideig fennálló törvényes rendtartással ellenkezőt" elutasította, egyben az alperest megintette és kötelezte, hogy kifogásaival felhagyván, magát érdemben védelmezze. Az ilyen esetekben a törvényszék nagy türelmet tanúsított, a vonakodó alperest többször is felszólította védelmének előterjesztésére, és csak ezt követően hozott olyan határozatot, hogy ha a legközelebb tartandó törvényszéki ülésszakig sem iktatja be mentségét a perjegyzőkönyvbe, „akkor a pert, amiben találják, abban ítélik meg". Akadtak olyan nemesek, akik a kerületi törvényszék illetékességét elismerték, de azt vitatták, hogy nem tartoznak a városi tanácsok jurisdictiója alá, ezért a bűnügyek nyomozásakor szabályszerű idézés ellenére nem jelentek meg kihallgatásuk végett. Ilyen esetekben a városi tanácsok jelentése alapján a kerületi közgyűlés hatóság iránti engedetlenség címén elrendelte a büntetőeljárás megindítását. A tisztiügyész az ilyen keresetet arra alapította, hogy a városi magisztrátus együttvéve nemes, ezért joga van a nemeseket maga elé idézni. Csak az utóbbi időben állítják némely nyakas és engedetlen emberek, hogy rájuk nem vonatkozik a városi jurisdictio. Azért kell őket megbüntetni, hogy ez az engedetlenség megszűnjék — írta a tisztiügyész 1826-ban. 10 9 Az engedetlenség nemegyszer erőszakig, tettlegességig fajult. így pl. amikor a nemesember megtudta, hogy tilosban legelő állatát behajtották a városháza udvarára, odament, és erőszakkal hazahajtotta jószágát. Vagy a szabályszerű idézésre meg nem jelent nemes az előállítása végett kirendelt városgazdát, komisszáriust (csendbiztos), városi szolgákat és városkatonát bottal támadta meg, s csak nagy keservesen tudták megfékezni. A törvényszék ilyen esetekben „az elöljárói parancsolatnak erőszakkal való ellenállás" miatt is bűnösnek mondta ki a nemest a terhére megállapított egyéb bűncselekmény mellett. 11 0 Noha a kerületi törvényszék egyetlen tudomására jutott esetet sem hagyott megtorlás nélkül, az engedetlenség teljesen nem szűnt meg. így pl. 1840-ben nemes Gál Mihály böszörményi ügyvédet „a tiszti keresetnek érdemlett büntetésül tudása mellett" a kerületi törvényszék nyilvánosan megfeddte, és a jövőben „a helyben divatozó gyakorlathoz való szoros alkalmazkodáshoz" intette, mert a nemesi mentesség „balfogalmánál fogva" mostohafiát a 107 A 105. sz. jegyzetben hivatkozott javaslat 10., 20—22. §§-ai 108 H BML. B.-ügyek jkv. IV. A. 505/d. 4. k. 1850. márc. 4. 109 Uo. B.-ügyek. 1826. Fasc. 4. B. N° 27. 110 Uo. 1823. Fasc. JJJ. N° 9. 107
