Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 6. (Hajdúböszörmény, 1987)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nagy Sándor: Fejezetek a hajdúvárosok és a Hajdúkerület büntetőbíráskodásából
alapján ítéletet hoznak. 8 7 Ha a megintés eredménytelen maradt, az érdemi ítéletet a következő ülésszakon általában meghozták, 8 8 de arra is van nem egy példa, hogy az alperes három megintés ellenére sem jegyeztette be ügyvédjével védelmét, s a törvényszék csak a perfelvételt követő negyedik ülésszakra kitűzött tárgyaláson hozta meg az érdemi ítéletet. 8 9 Előfordult, hogy a perfelvételi tárgyalásról távol maradt alperes még hivatalból kirendelt védőjével sem volt hajlandó szóba állni. így pl. nemes Győrffy Mihály kirendelt védője, Kovács András kerületi ügyész bejegyezte a perjegyzőkönyvbe, hogy amikor Hadházon járt, az alperest többször hívatta védelmének megbeszélése végett, de az visszaüzent: nem megy, pereljen, aki perelni akar. A törvényszék a perfelvételi tárgyalástól számított tíz hónap elteltével állapította meg, hogy a törvénybe idézett magát menteni nem akarván, ezáltal a vádat elismerte, s erre tekintettel a keresetben írt tényállás alapján meghozta az érdemi ítéletet. 9 0 A periratokat nemcsak az eljárás befejezése után, hanem az ügy folyamatban léte alatt is Böszörményben a Hajdúkerület levéltárában őrizték. A nemesek, illetve ügyvédjük a védelem, majd a további szóváltások bejegyzése végett a perjegyzőkönyvet, amelyet egyébként ugyanúgy vezettek, mint a városi tanácsok előtt folyt írásbeli perekben — a nyomozati iratokkal együtt -—, onnan kivehették. Az átvett iratokat aztán hosszú ideig maguknál tartották, s emiatt a törvényszék a tárgyalást nem tudta kitűzni. Mivel a nem nemesek ellen indított írásbeli perekben is előfordult, hogy az ügyvédek hetekig, hónapokig maguknál tartották az átvett iratokat a szóváltás beírása végett, az ügyek ilyen módon történő elhúzásának megakadályozása érdekében a közgyűlés több ízben foglalkozott az iratok kiadásának szabályozásával, s végül 1848. március 17-én megtiltották az iratok kiadását, és elrendelték, hogy védelmüket, szóváltásaikat a nemesek is csak a levéltár helyiségében jegyezhetik be a perjegyzőkönyvbe. 9 1 Ennek a rendelkezésnek azonban a politikai viszonyok alakulása következtében már nem sok gyakorlati haszna volt. A nemes személyt csak tettenérés esetén lehetett azonnal letartóztatni, voltak azonban olyan határesetek, amikor az illetékes városi tanács bizonytalan volt a tettenérés fogalmának értelmezését illetően, ezért a főkapitánytól kért utasítást. így pl. Dorog város tanácsa jelentette, hogy nemes Farkas Ferenc az országos vásárban egy embert úgy megütött, hogy az másnap meghalt, s Farkas Ferencet ekkor tartóztatták le. Mivel „nem éppen tetten fogatott el", de kevés vagyona nem nyújt biztosítékot arra, hogy a törvényes idézésre meg is jelenik, arra kértek utasítást, hogy a nyomozati iratokkal együtt a „gyilkost" is beküldjék-e a kerületi börtönbe. A főkapitány saját hatáskörében nem intézkedhetett, ezért az ügyet a törvényszék elé terjesztette, s ott úgy határoztak, hogy Farkas Ferencet kevés vagyonára és a „tett nagyságúra" tekintettel a börtönbe kell kísértetni. 9 2 Főként a vagyontalan nemesekkel szemben — nyilván szökésüktől tartva — folytattak olyan gyakorlatot, hogy ha a terhükre rótt „tetemes" vádat a nyomozás során beismerték, és beismerésüket a tanúk vallomása is alátámasztotta, a perfelvételi tárgyaláson a tisztiügyész indítványára elrendelték azonnali letartóztatásukat azzal, hogy magukat „in merito" (érdemben) az áristomból mentsék, s az újabb tárgyalásra mint nemes személyek onnan idézendők. 9 3 Ez azt jelentette, hogy a nemest ilyen esetben sem lehetett a következő tárgyalásra egyszerűen elővezetni, hanem írásban kellett a börtönből megidézni. 87 Uo. 1815. Fasc. QQQ. N° 29. Perfelvétel 1813. jún. 23., megintés 1814. márc. 8., érdemi ítélet 1815. június 12. 88 Uo. 1815. Fasc. QQQ. N° 21. és 1825. Fasc. 4. A. N° 63. 89 Uo. 1826. Fasc. 4. B. N° 37. 90 Uo. 1821. Fasc. YYY. N° 8. 91 Uo. B.-ügyek jkv. IV. A. 505/d. 4. k. 1848. márc. 17. N° 112—113. 92 Uo. 3. k. 1840. aug. 3—4. N° 143. 93 Uo. B.-ügyek. 1818. Fasc. TTT. N° 13., 1838. Fasc. 4. N° 42. B.-ügyek jkv. IV. A. 505/d. 2. k. 1825. jún. 13. N° 9. és 3. k. 1839. febr. 4. N° 3. 103
