Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 5. (Hajdúböszörmény, 1983)
RÉGÉSZET — ARCHÄOLOGIE - Kovács László: A Hajdúböszörmény—Erdős tanyai honfoglaló magyar sírlelet
A Kárpát-medencében a tárgyalt szaluhoz hasonló, s famegmunkáló szerszámnak vélt eszközfajta a kelta korban jelent meg. 5 7 Valószínűleg a római korban is használatban volt, de a népvándorláskori megfelelőivel tárgyi bizonyíték híján nem tételezhetünk fel közvetlen kapcsolatot. 5 8 A korai avar korban való újabb megjelenése mögött tehát távolabbi párhuzamokat kell keresnünk abban az irányban, amelyet Pósta Béla, Fettich Nándor és Jan Eisner után 0 9 Dienes István pontosan kijelölt. 0 0 Megállapításait Kralovánszky Alán is átvette, 6 1 s mind ők, mind elődeik, lényegében véve köpüs kapának tartották ezt az eszközt. Mongóliai útjain jegyezte fel Erdélyi István, hogy ezt a formájú szalut fafaragásra, közelebbről a nyereg farészeinek kinagyolására, továbbá taliga készítésre, gerendavégek faragására és vájatolására használják. Megfigyeléseit megtoldotta tárgyunk hazai avar kori és keleti párhuzamainak lényeges kibővítésével. 0 2 laszeg. Sok a munkások kezében összeomlott. A vitéz csontváza mellett lócsontoknak semmi nyoma.": Hidvéghi Sándor : Giczi lelet. ArchÉrt 32 (1912) 320—322. A feltűnően kis kengyelek, a veretes lószerszám és a nyeregvereteknek vélt ezüstlemezek alapján Szőke Béla az előkelő honfoglaláskori magyar női sírok általa felállított első csoportjába sorolta lelőhelyünket: Szőke Béla: A honfoglaló és kora Árpád-kori magyarság régészeti emlékei. RégészetiTanulm 2 (Budapest, 1962.) 12, 17—18. Véleményét — kiigazítva Szőke Béla téves, aranyozott bronz lószerszám veret anyagmeghatározását — átvette: Dax Margit—Éri István—Mithay Sándor—Palágyi Szilvia—Torma István: A pápai és zirci járás. MagyarországRégTopogr 4 (Budapest, 1974.) 107. : 31/4. lelőhely. Az első közlésnek megfelelően a temetkezést tarsoly lemezes férfisírnak ítélte meg: Dienes István: Honfoglaláskori tarsolyainkról. FoliaArch 16 (1964) 80. : 8. jegyzet. A boglárok leírása alapján ugyan magától értetődő, hogy az ún. rozettás női lószerszámra gondoljunk — vö. Szőke B., i. m. (55), 11—19. —jóllehet a szakszerűtlen szöveg például a zempléni férfisír egyes vereteire is illene: Vojtech Budinsky—Kricka—Nándor Fettich: Das altungarische Fürstengrab in Zemplín. (Bratislava, 1973.) 34; 176.: 20. á. 2—7. A valóban kisméretű kengyelpár alapján gyermeksírra gyanakodott: Kralovánszky A., i. m. (54), 118. Mivel azonban a szalu férfimelléklet, vagy férfisír, vagy esetleg összekevert mellékletű páros sír volt lelőhelyünkön. A rozettás lószerszám ellen szól az a megfigyelés is, hogy ez volna az egyetlen eset, amikor ilyenfajta veretkészlet s-végű hajkarikával együtt került volna elő. 56 A tárgyat töredékes állapotban találhatták vagy őrizhették meg, mert Hidvéghi Sándor így írt: „... szárnyas véső vasból. Hasonló, csakhogy ép példány ismeretes Szalacskáról és bakonytamási ásatásomból.": Hidvéghi S., i. m. (55), 320. A Bakonytamási-Hegytelek 10. sír minden bizonnyal a 670-es évek utáni időből való, vö. 1. lelőhely alább, a szövegben!; Dax M.—Éri I.— Mithay S.—Palágyi Sz.—Torma I. i. m. (55, 63. : 14./14. sz. lelőhely. A másik két szalu a szalacskai kelta lelőhelyről származik: Darnay Kálmán: Kelta pénzverő és öntő-műhely Szalacskán (Somogy m.). ArchÉrt 26 (1906) 423. : 23—24. á. 57 Hunyady Ilona: Kelták a Kárpát-medencében. DissPann II: 18 (Budapest, 1942, 1944.) 126; 21. t. 6; 53. t. 21—23; Josef Paulik: Keltské hradisko Pohanská v Plaveckom Podhradí. Bratislava 1976, 195; 47. t. 3; 50. t. 7; 52. t. 5—8; 53. t. 1, 5; Müller Robert: A mezőgazdasági vaseszközök fejlődése a késővaskortól a törökkor végéig és a középkor agrotechnikai fejlődése. Kandidátusi értekezés kézirata. Budapest 1977,1. 53—56. 58 Müller R„ (57), I. 53—56. 59 Béla Pósta: Archaeologische Studien auf russischen Boden. Dritte asiatische Forschungsreise des Grafen Eugen Zichy. III: 1—2. Budapest—Leipzig, 1905, 274—278; Fettich N„ i. m. (32), 203, 207; 21. t. 20, 22—23, 25; Jan Eisner: Devinska Nová Ves. (Bratislava, 1952.) 304, 402—403. 60 Dienes /., i. m. (36), 267. 61 Kralovánszky A., i. m. (54), 118. 62 Erdélyi István: Látogatás egy mongol kovácsmesternél. Ethnographia 76 (1965) 464; Erdélyi István: Néprajzi jegyzetek Észak-Mongóliából. Ethnographia 78 (1967) 124—125: a szakirodalmi utalások sajnálatos mellőzésével ! Amikor Erdélyi István a Kárpát-medencétől keletre eső területek anyagára vonatkozó ismereteit is közreadta, kiderült, hogy igen sok közöletlen tárgyról szerzett tudomást, de nem törekedett teljes anyaggyűjtésre: Erdélyi István: Az avarság és Kelet a régészeti források tükrében. Akadémiai doktori értekezés kézirata. (Budapest, 1975.) 280— 286. Időközben megjelent: (Budapest, 1982) vö. 154-157. 36
