Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 5. (Hajdúböszörmény, 1983)
TÖRTÉNELEM - Bocskai István erdélyi fejedelem születésének 425. évfordulója tiszteletére rendezett tudományos ülésszak előadásai - Bársony István: Bocskai és Debrecen
Bocskai 1605. júliusában a tokaji várhoz tartott Macsot adományozza örökös joggal Debrecennek. Halála után a szepesi kamara ugyan visszavette a birtokot, de Bethlen Gábor 1623-ban új adománylevelet állított ki a város számára. 1 5 Rendezte a fejedelem a városi tanács és a mészáros céh között régóta húzódó vitát is. A tanács kérésére adta ki 1606-ban a mészárosok korábbi kiváltságlevelét, s egyúttal szabályozták azok postahordási kötelezettségét is. Ettől kezdve a mészárosok maguk költségén tartoztak e kötelezettségüknek eleget tenni, a város csupán méltányosságból engedte meg, hogy — mint a tanácsülési jegyzőkönyv írja — a mészárosok lovakkal, szekerekkel, marháj okkal és gyalogokkal, míg a háború és a veszélyes idő tart, a község között ne szolgáljanak, de azon kívül minden adót, utca- és tizedszert megadjanak. 1 0 Gondolt Bocskai Debrecenre végrendeltében is, amikor a debreceni harmincadból a református iskolának 200 forintot hagyományozott. Vizsgálandó kérdés azonban ebben az időben Bocskai és Debrecen kapcsolata mellett a hajdúk és Debrecen viszonya is. Sajnos azt kell megállapítanunk, hogy e téren hasonló volt a helyzet az uralkodóval, vagy a törökökkel, illetve azok katonáival kapcsolatban elmondottakhoz. A hajdúk és Debrecen között a viszony távolról sem volt jónak mondható. Maga Bocskai is nagyon jól tudta, milyen nehéz a hajdúi mellett élni, ő is kénytelen volt rendszabályokat hozni a ellenük. Egy hajdúcsapat 1606 elején éppen Debrecen mellett támadott meg török katonákat. Március 12-én, Kassán írott levelében azonban már meg kell bíznia Rákóczi Zsigmondot, hogy küldjön hadat a dúló hajdúk megfékezésére. A tanácsülési jegyzőkönyvek 1606-ból fennmaradt kötete számos olyan bejegyzést tartalmaz, amelyik erről a nem éppen barátságos viszonyról tanúskodik, Amellett, hogy megállapítják a hajdúk részére árulandó száraz szalonna fontjának árát 7 dénárban, ugyanakkor éjjel-nappal vigyázatot rendelnek el a hajdúk betörései miatt, majd utcánként kapitányok és tizedesek kijelöléséről dönt a város tanácsa. A katonarendű személyeket eltiltják a törvényszéken való megjelenéstől. Szigorú büntetéssel, kezének levágásával fenyegetik mindazokat 1606. december 10-én, akik a kerítésen át törnek a városba, vagy lakatot vernek le. 1 7 Mindezzel együtt megállapíthatjuk, hogy Debrecen szerepe távolról sem volt jelentéktelen a Bocskai szabadságharc alatt. Kezdetben néhány napra a kibontakozó események központjává vált, s ha ez a szerep halványult is, s nem mérhető az adott időszakban Kassa, Szerencs vagy Korpona jelentőségével, arra mindenképpen elegendő, hogy Bocskai István születésének 425. évfordulóján a város múltjára is vetve egy pillantást megemlékezzünk erről. Akkor is, ha a Bocskaitól kapott kiváltságok nem változtattak igazán lényegesen a sajátos fejlődésű mezőváros helyzetén, mint például Bethlen Gábor 1618. évi rendelkezése, amellyel az enyingi Török család kihalása után Debrecent mindenféle magánföldesúri joghatóságtól, adózástól eltilt, s a várost az erdélyi fejedelem joghatósága alá vonta. Akkor is, ha az említett rövid ideig tartó vezető szerepet sokkal inkább külső, elsősorban katonapolitikai tényezőknek köszönheti a város, mint egyértelműen elkötelezett tevékenységének, magatartásának. 1 8 15 HBmL. IV. A. 1021/a. 16 HBmL. IV. A. 1011/a. 6. k. (1606). 17 Uo. 18 E kérdésre is lásd Debrecen története I. kötetét. 71
