Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 5. (Hajdúböszörmény, 1983)
RÉGÉSZET — ARCHÄOLOGIE - Kovács László: A Hajdúböszörmény—Erdős tanyai honfoglaló magyar sírlelet
ve feküdt; talán egy féljobbról kapott halálos lövést jelezve. 1 5 A vele egyező alakú hatodik nyílcsúcs hegye a jobb combcsont alsó harmadánál, e csont széle alá ért. A meglevő törmelékből egy deltoid alakú — h: 6,9; sz: 2,6 cm (6. á. 8) — és egy nagy levél alakú — h: 5,8; sz: 3,3 cm (6. á. 9) — hiányos állapotú nyílhegy azonosítása tekinthető biztosnak; rajtuk kívül egy deltoid alakú nyílcsúcs penge végét — h: 3,6; sz: 2,1 cm (6. á. 10) — valamint feltehetőleg négy nyílcsúcs hegyet — h: 3,1; 2,9; 2,2 és 2 cm (6. á. 11—14) — lehet még valószínűsíteni. 17. Ismeretlen rendeltetésű vaspálcák: A sírban több helyen pálcaszerű vastöredéket találtak. Egy 10 cm hosszú darab a szegycsont alatt, egy vastagabb példány pedig — farostok között — a keresztcsont alatt feküdt keresztirányban; ezenfelül egy-egy kisebb töredéket figyeltek meg a bal alkar, ill. a jobb combcsont belső oldala mellett is (vö. 2. á. 17; 4. á. 17). Tegez alkatrésznek egyetlen megmaradt vaspálcát sem lehetett azonosítanom, jóllehet egy vasszegecs feje — á: 1X0,7 cm (8. á. 4) — ilyen rendeltetésű is lehetne. Két további megmaradt vastöredék azonban semmi esetre sem tartozhatott tegezhez: h: 12,5; sz: 1,6 cm ill. h: 4,8; sz: 1 cm (7. á. 6—7). 18. Vasszalu, 1 6 amely a lábcsontok között, éllel a jobb sípcsont felső részének irányában találtatott. Egykori méreteit nem jegyezték fel, rajza nem maradt, a sírrajzon pedig csaknem egyenes élűnek ábrázolták. Jelenlegi állapota hiányos, az ívelt hátfalú köpü oldalszárnyainak csak a kiindulása maradt meg, alattuk a legyezőszerűen szélesedő penge töredékével; h: 4,5 sz: 2,5; a penge mérhető sz: 3; a köpű v: 1 cm (6. á. 15; 14. á. 1). 19. Vaskés, feltehetően hiányzó heggyel, 1 7 ami a leírásokban szereplő csekély hosszúságot — 7 cm — is indokolná. A bal felkarcsont felső végén, hegyével a váll, fokával a mellkas felé feküdt. Már a felszedéskor is csaknem „teljesen elmállott" állapotban volt, 1 8 s a vastöredékekből sem sikerült azonosítanom (vö. 2. á. 19; 4. á. 19). 20—21. Körte alakú kengyelpár téglalap alakú füllel és szíjnyílással, lapos szárakkal, széles és hármas bordázatú talpailóval. A lókoponya legszélesebb részének kétoldalára dőlve feküdt. Az épebben megőrzött példánynak csak a talpaliója hiányos, m: 14; sz: 12,7; a föl m: 3,1: sz: 2; a szíjnyílás m: 0,8; sz: 1,6 cm (7. á. 5). A másik kengyel darabokra tört, s csak három szártöredéke maradt ránk — h: 11,1 ill. 8,5 cm — az egyiken a fül kiindulásával, h: 5 cm. A felsorolt darabkákhoz nem csatlakoztathatóan két talpalló töredéket is elkülöníthettem: h: 5,2 ill. 2,1 cm (8. á. 5). 22. Oldalpálcás zabla nagy, feltehetőleg trapéz alakú pofaszíj-lemezzel. A lókoponya tarkójánál feküdt összehajtva, s az egyik rúdjának a fele hiányzott. A zabla a mai, a restaurálást követő állapotában erősen elformátlanodott. Egyik darabja a töredékes szíjlemezű oldalpálcából és a hozzározsdásodott fél száj vasból áll, m: 8,5; sz: 10,1 cm. Egy másik darabját a száj vas további, csuklós végű fele — h: 5,1 cm — a harmadikat pedig a pofaszíjlemezes, hiányos oldalpálca — h: 5,4; sz: 4,1 cm — képviseli (7. á. 1—3). Egy, a törmelékből kiválogatott szegletes metszetű töredék akár az oldalpálcához is tartozhatott, h: 3,7 cm (7. á. 4). 23. Trapéz alakú 1 9 vas heveredcsat, amely a bal sípcsont térdi végének belső oldala mellett feküdt; jelenleg csak a keretének egy darabja azonosítható, a rározsdásodott pecek gyűrűcskéjével, h: 2,6; sz: 2,1 cm; valamint esetleg a pecek töredéke is, h: 3,1 cm (8. á. 3). 24—25. Két vaskarika is volt a sírban; az egyik a koponya jobb oldala mellett került elő töredékes állapotban. Rendeltetése ismeretlen. A másik karika a lókoponya fejtetői részén feküdt, s feltehetőleg a lószerszám tartozéka volt. A két karikának néhány darabja ma is felismerhető, á: 3,5; 2,7; 2,5 és 2,1 cm f8. á. 1—2). 26—27. Apró vastörmelékeket figyeltek meg az ásatok a szablya fokéle, és a lólábcsontok külső oldala mellett. 15 Sőregi J., i. m. (2); ThuryL., i. m. (2); ZoltaiL.—Sőregi J., i. m. (4), 18; H. Fekete P., i. m. (2), 17. 16 Sőregi János leírásaiban vasfokosnak látszó, erősen elporladt tárgy szerepel. H. Fekete Péter felismerte a tárgy valódi formáját, de a jelentőségére nem figyelt fel: H. Fekete P., i. m. (2), 17. 17 ThuryL., i. m. (2) ábrája nyomán. 18 H. Fekete P., i. m. (2), 17. A kés ismert egykori hosszúsága és rossz állapota miatt egyetlen vastöredéket sem lehet jelenleg késnek meghatározni. 19 Thury L., i. m. (2) nyomán. Egy másik rajzon a csat az egyik oldalán lekerekített téglalap alakú: H. Fekete P., i. m. (2), 7. ábra. 28
