Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 5. (Hajdúböszörmény, 1983)
TÖRTÉNELEM - Nagy Sándor: A hajdúvárosok és a Hajdúkerület büntetőbíráskodásának szervezete 1606—1871
úgy értelmezték, hogy az rájuk nem vonatkozik és ezután is a korábbi gyakorlatnak megfelelően rendi különbség nélkül megengedték a perorvoslatot. Ezt a gyakorlatot III. Károly 1733-ban szentesítette is, amikor elrendelte, hogy minden ügyet elsőfokon a helybeli bírák, vagyis a városi tanácsok intézzenek el, másodfokon a városok kapitánya járjon el, ezen a Hajdúkerület közgyűlését kell érteni, a büntető ügyek harmadfokú elbírlását pedig a kassai hadiszékhez utalta. 2 9 Ez a rendelkezés 1733. január 26-án kelt Bécsben, a február 13-án kiadott királyi rendelet azonban a hajdúvárosokat és a Kerületet a kassai kamarai adminisztrátorság alá helyezte, mivel ekkor megszűnt a hajdúk eddigi kormányhatósága, a felsőmagyarországi főkapitányság. Ez a változás azzal járt, hogy a Hajdúkerület másodfokú ítélete ellen a Kassán székelő Kamara királyi direktorához lehetett fellebbezni. Itt a fellebbezéseket a királyi direktor elnöklete alatt Abaúj megye első és másodalispánja, továbbá két táblabíró, tehát öttagú társasbíróság intézte el. A fellebbviteli tárgyaláson a vádat a megye tiszti ügyésze képviselte, az írásbeli teendőket pedig a megye jegyzői látták el.' 1 0 A városi tanácsok előtt indított büntető ügyekben csak az 1740-es években támadt vita a vád és a védelem képviselője között a fellebbezések megengedhetősége kérdésében. Az ügyészek a védőkkel ellentétben arra hivatkoztak, hogy büntető ügyekben fellebbezésnek nincs helye. A tanácsok azonban rendszerint megengedték a fellebbezést és a Hajdúkerület közgyűlése minden esetben érdemben bírálta felül az elsőfokú ítéletet. A gyakori viták elkerülése végett a nánási tanács 1747 nyarán deputátusokat küldött Szendrőbe Csáky Antal kassai kamarai direktorhoz, aki a fellebbezhető és nem fellebbezhető ügyekkel kapcsolatban hozzá intézett kérdésre úgy nyilatkozott, hogy „ casus criminales in sensu Art. 30. 1729. inappellables esse". 3 1 Ezt az álláspontot azonban a Hajdúkerület nem tette magáévá. A böszörményi tanács 1749-ben Tóth Jánost istenkáromlás miatt 30 pálcaütésre ítélte. A védő fellebbezést jelentett be az ítélet ellen, az ügyész viszont arra hivatkozott, hogy büntető ügyekben fellebbezésnek nincs helye és az ítélet végrehajtását kérte. Többrendbeli ügyészi és védői szóváltás után a tanács úgy határozott, hogy a fellebbezést nem engedi meg. Tóth János emiatt írásban panaszt tett Csanády Sámuel kerületi főkapitánynál, aki arra utasította a böszörményi tanácsot, hogy a fellebbezést „intra dominium megengedni el ne mulassza, mert ezt hozza magával a Haza Törvénye és a közönséges igazság," 2 3 Egyébként maga Csáky Antal sem ragaszkodott az 1729:30. tc. rendelkezéséhez, mert az elnöklete alatt működött öttagú bíróság 1756. február 9— 12. napjain a Hajdúkerület közgyűlése által hozott ítéletek ellen bejelentett fellebbezéseket bírálta el. 3 3 A hajdúvárosok büntető hatáskörének rendezése 1757-ben ismét szőnyegre került, mert a kormányhatóságok megállapították, hogy I. Lipót fentebb már említett rendelkezésének nem tettek eleget. Ezért Mária Terézia a városokat ismételten és kifejezetten eltiltotta a jus gladii további gyakorlásától és az „avval való szabados élés" jogát — az 1699-es királyi rendelettel egyezően — a városok összességének, vagyis a Kerületnek adta meg. Mivel a bűncselekmények elkövetőit általában letartóztatták, a Kerület pallosjogának mostani megerősítése következtében el kellett dönteni, hogy melyik városban építtessenek börtönt, aho29 HBmL. Hajdúkerületi vegyes iratok. IV. A. 502/h. Fase. I. 16. 30 Uo. Hajdúkerület iratai. Processus criminales (a továbbiakban: B. ügyek), IV. A. 505/e. 1747. Fasc. A. N° 3., 1756. Fasc. D. N° 1. L. továbbá a kassai direktor elnökletével 1756. febr. 9—12. napjain tartott fellebbviteli tárgyalási jegyzőkönyvet a Hajdúkerület közgyűlési jegyzőkönyveinek, IV. A. 502/a. 3. kötetében, bekötve 1—8 oldalszámmal. 31 Uo. Hajdúkerület közgyűlési iratai (a továbbiakban: Ker. közgy. ir.) IV. A. 502 b. 10. csomó. 1748. Fasc. 16. N° 5. 32 Uo. B. ügyek. IV. A. 505/e. 1749. Fasc. A. N° 2. Az iratok között Csanády Sámuel 1749. szept. 1-én kelt levele. 33 L. a 30. sz. jegyzetet. 99
