Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 5. (Hajdúböszörmény, 1983)
TÖRTÉNELEM - Nagy Sándor: A hajdúvárosok és a Hajdúkerület büntetőbíráskodásának szervezete 1606—1871
Bár 1685-ben a hajdúvárosok a szepesi kamara főhatósága alá kerültek, fellebbezési fórumuk változatlanul a kassai hadiszék maradt, amint ez a vámospércsi jegyzőkönyv 1702. január 26-i bejegyzéséből kitűnik: Büti Lászlót arra utasította a tanács, hogy „az appellata mellett elmenjen Kassára" a hadiszékhez. 26 A letelepítéstől kezdve elszenvedett oly sok háborgatás, dúlás, pusztítás ellenére a hajdúvárosok népe a Forgách-féle utasításban meghatározott elvek továbbfejlesztésével a XVII. század végére megszilárdította a békés életmódnak megfelelő bírósági szervezetet. Bár eszményképük a kor rendi szemléletének megfelelően a nemesség jogi berendezkedése volt, ezt azonban nemesi jogaik gyakorlásának korlátozott volta miatt soha nem tudták megvalósítani. Igazságszolgáltatásuk, mint ahogy szorosan vett közigazgatásuk is, a korabeli városokéhoz vált hasonlóvá és fejlődött tovább a következő században. 2. A Hajdúkerület kialakulása és szerepe a büntetőbíráskodásban A letelepedés után mindegyik város önállóan intézte a polgári életmódra áttéréssel szükségképpen egyre növekvő belső igazgatási feladatokat. Bár a hadiszolgálatban szerzett élmények alapján az egymásra utaltság, az együvé tartozás és a hajdúegység gondolata a letelepedés után sem halványult el a hajdúkban, — eleinte a városoknak nem volt egymással szervezett kapcsolatuk. Ezért külön-külön kellett védekezniük Szabolcs megyének a hajúkiváltságok megsemmisítésére irányuló törekvései ellen, mert II. Mátyás említett oklevelében foglaltak ellenére, ezen a téren nem számíthattak a felsőmagyarországi főkapitány hathatós védelmére. Mivel a megye a felsőbb kormányszékekhez küldözgetett folyamodványaiban a területére telepített hajdúk összességét támadta, a városok magisztrátusaiban lassanként megérlelődött az a felismerés, hogy csak közös öszszefogással léphetnek fel sikeresen a rendi társadalomban megszerzett pozíciójuk védelmére. Együvé tartozásuk érzését kétségtelenül erősítette a letelepítéstől kezdve azonos társadalmi állapot és azonos közigazgatási berendezkedés, valamint az a tény, hogy szigetként ékelődtek a megye kereteibe és városaikat a nemesség által irányított paraszti világ övezte. Már az 1650-es évek elejétől közösen, mint a hajdúvárosok „universitasa" szövegezték meg és írták alá a különböző kormányhatósághoz küldött beadványaikat. Az együttes fellépésben rejlő előnyök felismerése indította el azt a folyamatot, amelynek eredményeként végül is kialakult a városokat összefogó új szervezet, a Hajdúkerület. A kialakulás folyamata még nincs megnyugtatóan tisztázva, amint erre Balogh István rámutatott. 2 7 Az eddigi kutatások szerint azonban nem kétséges, hogy a városi magisztrátusoknak a kiváltságok közös megvédésére irányuló szándéka mellett a Kerület megszervezésének igényében jelentős szerepe volt az állam érdekének is. A központi államigazgatás szervei sohasem akarták mentesíteni a hajdúkat a katonatartás, a porció, a beszállásolás, hadtáp és egyéb kötelességek teljesítése alól. E törekvések ellen viszont a városok a hajdúkiváltságokra hivatkozással állandóan tiltakoztak és az államhatalomnak mindegyik várossal külön-külön kellett hadakoznia, hogy akartának érvényt szerezzen. Mivel a felsőbb hatóság szervezeti keret nélkül is egységként kezelte az egyébként önálló hajdúvárosokat, amikor a városi tanácsokban felmerült az összefogásra vonatkozó igény, az államhatalom úgy vélte, legcélszerűbb, ha segíti ennek a kívánságnak egy olyan hivatali szervezetté kialakítását, amely az állami hatóságoknak lesz alárendelve és összekötő szerepet tölt be a felsőmagyarországi főkapitány, az egyéb központi hatóságok és a hajdúvárosok között. 26 Uo. Vpércs közgy. jkv. V. A. 501/a. 1. k. 322. 27 Balogh István: Polgár a hajdúvárosok sorában 1606—1717. Polgár története. (Szerk.: Bencsik János, Polgár, 1974) 112. 97
