Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 5. (Hajdúböszörmény, 1983)
TÖRTÉNELEM - Nagy Sándor: A hajdúvárosok és a Hajdúkerület büntetőbíráskodásának szervezete 1606—1871
pülés. 8 A két helység különállása az 1660. évi török hadjárat következtében szűnt meg. 9 Arra vonatkozóan, hogy a hajdúk megjelenésekor az egyes helységekben mennyi volt az ott lakók száma, — korabeli összeírások hiányában feltételezésekre vagyunk utalva s azt sem tudjuk, hogy az egyes helységekbe hány hajdú települt le. Az azonban kétségtelen, hogy a hajdúvárosok lakossága kezdettől fogva vegyes volt, a hajdúk mellett ott éltek a jobbágyok is. A hajdúk katonai szervezetüknek megfelelően ún. tizedekben szállták meg új lakóhelyüket s továbbra is kapitányaiknak tartoztak engedelmességgel. Ez azt jelentette, hogy nemcsak a katonai fegyelem terén, hanem a polgári életmódra áttéréssel kapcsolatos minden kérdésben is az övék volt a döntő szó. A hajdúk megjelenésével a nekik adományozott jobbágy fal vak felett megszűnt a földesúri hatalom, a falvak mezővárosi rangra emelkedtek — Böszörmény már korábban is mezőváros volt — s ez maga után vonta, hogy az ott élő jobbágy lakosság is a kapitányok joghatósága alá került. Bocskai adománylevele nem rendelkezett a hajdúvárosok igazgatására vonatkozóan. Ennek a hiánynak á pótlása azonban a hajdúk kiváltságainak és birtokainak már említett 1608. április 19-i elismerése után nyomban elkezdődött. Az ide vonatkozó legelső rendelkezést 1608. július 24-én a Kassán tartott kisebb országgyűlés adta ki abból a megfontolásból, hogy az állam érdeke megkívánja a hajdúvárosok központi fennhatóság alá helyezését és ellenőrzését. Ezért a törvény a Tiszántúlon lakó hajdúkat a kassai főkapitány hatósága alá helyezte és a főkapitányt felhatalmazta, hogy az engedetlen és parancsainak ellene szegülő hajdúkat érdemük szerint megbüntesse. 1 0 A kassai országgyűlés végzése ellenére Szabolcs megye nem mondott le arról a szándékáról, hogy a hajdúk felett a joghatóságot megszerezze, sőt őket kiváltságaiktól megfosztassa. Ezt az igényét főként a hajdúk nem vitásan féktelen, a nemesség gazdasági érdekeit is sértő magatartására alapította. 1610-ben a királyhoz küldött követük útján a nemesi kúriák feldúlása, állatok elkötése, fosztogatások, útonállások miatt elszenvedett sérelmeik orvoslását, ugyanebben az időben Báthori Gábor erdélyi fejedelemtől pedig azt kérték, hogy vagy keményen tiltsa el a hajdúkat az ilyen kihágásoktól, vagy engedje meg, hogy a vármegye úgy bánhasson el velük, mint más gonosztevőkkel. 1 1 1613-ban a pozsonyi országgyűlésre küldött követüket már arra utasították, kérje, hogy a király oszlassa el a hajdúkat és tegye őket jobbágyokká. Mivel az ország keleti részén a hajdúvárosok alkották a törökellenes védőfalat, II. Mátyás Szabolcs megye kívánságát nem teljesítette, 1 2 sőt 1613. április 1-én Pozsonyban kelt oklevelében Szoboszló, Nánás, Hadház, Vámospércs és Polgár hajdúszabadságát megerősítette. Szabadságuk megvédését a felsőmagyarországi főkapitányra, továbbá a szatmári, kállói és tokaji várak főkapitányaira bízta. A már említett 1608. évi országgyűlési végzéstől eltérően ez utóbbi főkapitányokat hatalmazta fel, hogy a hajdúkat kihágásaikért megbüntethetik, de azt is előírta, hogy az ilyen dönte8 Módy György: Szoboszló és környéke a XI—XVI. században. Hajdúszoboszló monográfiája. (Szerk.: Dankó Imre. Hajdúszoboszló, 1975). 133. 9 Uo. Dávid Zoltán: Hajdúszoboszló népesedéstörténete. 211. A két Szoboszlóval részletesen foglalkozik Orosz István: Hajdúföld és jobbágybirtok Szoboszlón a XVII. században c.. tanulmányában. Déri Múzeum Évkönyve 1975. (Szerk.: Módy György és Szabadfalvi József közreműködésével Dankó Imre. Debrecen, 1976). 291—300. 10 A kassai kisebb országgyűlés törvénycikkei 1608. Tudománytár. Űj folyam. Ötödik év. 1841. február. 131. 11 Komáromy András: A szabad hajdúk történetére vonatkozó levéltári kutatások (Budapest, 1898). 17. 12 Rácz István: i. m. 142. 93
