Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 5. (Hajdúböszörmény, 1983)
TÖRTÉNELEM - Bocskai István erdélyi fejedelem születésének 425. évfordulója tiszteletére rendezett tudományos ülésszak előadásai - Poór János: A katonai jellegű önigazgatás hanyatlása a hajdúvárosokban 1607—1660
ként ketten is betöltötték. A kapitányon és a 12 esküdten kívül ők is tagjai voltak a bírói széknek. A hatalmi feladatok ellátásán kívül szakágazati munkakört különböző személyek láttak el. Közöttük — az egyházi tisztségviselőktől most eltekintve — a gazdasági jövedelemforrásokat kezelték: a borbíró (borgazda) és a vásárbíró, kiket az esküdtek közül jelöltek ki. A prokurátori (ügyész) tisztséggel 1643-ban már találkozunk Szoboszlón, s az írásbeliséggel együtt megjelenik a nótáriusi hivatal is. A tizedesek mellett ebben a korszakban még a csapiárokkal találkozunk. 2. Testületi szervek A bírósági ügyekben, a jogszabályok meghozatalában és felmerülő feladatok elvégzésében elsőrendű szerepet töltött be az esküdtek (assessorok) testülete. A korabeli dokumentumok iurata sedria (esküdtszék) és senatus (városi tanács) néven említik. A 12 esküdtön kívül állandó tagja volt a tanácsnak a mindenkori kapitány (főkapitány) és a hadnagy (főhadnagy, hadnagyok). A szabad királyi városokban az esküdtek halálukig viselték tisztségüket. A hajdúvárosokban évenként választották őket. A „széképítés", a választás tavasszal Szt. György napján volt, amikor is „ ... a mint az előtt jó végzés volt, úgy mint a fele a tanácsnak megmaradgyon és fele ujóbban állatódgyék". A polgári hajdúk statútumából azonban nem következtethettünk a választás módjára. Böszörmény 1668-ból fennmaradt statutuma szerint „... tartoznak annuatim (évenként) Szent György napján felét marasztani a város népétül, a felét tanácsnak választásábul a város népe küzül be venni". 1 0 Feltételezhetően az egész város teljes jogú lakossága részt vett a választásban, s a tanács tagjai a város népe által javasoltak közül vették be a megüresedett helyekre a tanácsnokokat. Az évenkénti választá? azonban nem jelentette, hogy mindig újabb esküdtek kerültek a tanácsba. A szoboszlói jegyzőkönyv tanúsága szerint kb. két évtizeden át (1630-tól) ugyanazok a személyek váltakozva viselték a tanácsnoki tisztséget — rövid megszakításokkal. Ezt a tényt kétféleképpen is lehet magyarázni: megfelelő szakértelemre volt szükség a tanácsbeli tisztség betöltésére, ugyanakkor bizonyítja az arisztokratikus vezetés térhódítását is. Megítélésünk szerint a kettő együttesen jár legközelebb az igazsághoz. A városi tanács mindenekelőtt bírói szerv volt. A bírósági eljárás folytatásához nem volt szükség valamennyi esküdt jelenlétére. A kapitány vagy a főhadnagy (egyik hadnagy) elnöklete alatt 2—3 esküdt is meghozhatta az ítéletet, amely minden bizonnyal a Hármaskönyvön és a hajdúközösségben kialakult szokásjogon alapult. A jogszabályalkotásban is döntő szerepe volt a tanácsnak: maga hozhatott statútumokat, illetőleg részt vett azok megalkotásában. A városban felmerült ügyes-bajos dolgokat a tanács intézte el, ha kellett azonnal döntött, szükség esetén tagjait küldte ki megoldásukra (telekbecslés, határkiigazítás stb.). Általában feladata volt a városon belül a rend fenntartása. A hajdúvárosok 1660-ig külön-külön is megfelelő katonai erővel rendelkeztek, s ezért a Hajdúkerület még nem alakult meg. Ez azonban nem jelentette azt, hogy a városok képviselői időnként nem jöttek volna össze a közös teendők megtárgyalására, hiszen a katonai feladatokat egyeztették, az uralkodóhoz, Szabolcs vármegyéhez való felterjesztéseket együttesen fogalmaztak meg, stb. 1 1 10 HBmL Hajdúböszörmény Prot. B.: HBmL V. A. l/a. 17. 11 Történelmi Tár 1903. 435—436; HBmL. Vámospércs feud. iratai 75. fasc. Az előbbi a Polgárra, az utóbbi „a Hattházra celebraltatott közönséges kgyülésről" szól. 82
