Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 5. (Hajdúböszörmény, 1983)

TÖRTÉNELEM - Bocskai István erdélyi fejedelem születésének 425. évfordulója tiszteletére rendezett tudományos ülésszak előadásai - Bársony István: Bocskai és Debrecen

Ugyanebben az évben az uralkodó Debrecennek, Nagyváradon levő házát a katonai beszállásolás terhe alól felmenti. A következő év március tizedikén két oklevelet is kiállított Rudolf a debreceniekkel kapcsolatban. Az egyikben megparancsolja a nemeseknek, ha Debrecenben laknak, hivatalt vállaljanak, terheket viseljenek, törvénynek álljanak; úgy azonban, hogy a város határain kívül épségben marad nemesi szabadságuk. A másik irat Basta Györgyhöz címzett oltalomlevél, amelyben a debreceni polgárokat földesuraik: Török István, Nyáry Pál és Homonnai Drugeth Bálint túlzott követeléseitől szándékozott megvédeni. Két hónappal később Rudolf a katonaság részére szállítandó hadikészletek és eszközök számára elegendő szekér és ló kiállítását rendeli el.

1 Básta György 1603-ban maga ad oltalom- és útlevelet a debreceni polgároknak, amely szerint a város küldötteinek megengedik, hogy Egerbe és Szolnokra ajándékképpen mézet és vajat szállítsanak a töröknek.

2 Távolról sem szűkölködött tehát a város kiváltság- és oltalomlevelekben: ennek ellenére a városra törő katonák hatalmaskodásai és vezetőik pénzéhsége rendkívül súlyos terheket jelentett Debrecen számára. Az uralkodó igyekezett ugyan védelmezni a várost, azonban a tényleges hatalmi és erőviszonyokkal az esetek többségében ő sem tudott mit kezdeni. Mint láttuk két ízben is azt a Básta Györgyöt bízta meg a város védelmével, akinek a nevéhez a magyar történelemben csak elmarasztaló tartalom kapcsolható! A császár katonai vezetői 1604-ben három napon belül harmincezer forint megfizetésére kötelezték a várost. Amint azt Bartha Boldizsár írja krónikájában,

3 mivel a pénzt nem sikerült másképp előteremteni „a bírók házanként járva, sokak ládáját felnyitották, sokakat sanyargattak, tömlöcöztek és valakinél mi pénzt találtak felvették'". A városra nehezedő, elsősorban anyagi természetű terheket jól jellemezheti az a két irat is, amelyik 1604 októberében egy hét leforgása alatt érkezett a város vezetőihez. Október 6-án kelt a Belgiojoso által a katonaság szükségleteire a Debrecen várostól kölcsön felvett 10 689 forintról kiadott nyugta. Ugyanez a Belgiojoso október 13-án; egy-másfél nappal a Bocskai szabadságharc kezdetét jelentő álmosd—diószegi összecsapás előtt olyan felszólítást küld Debrecenbe, hogy hadiköltségekre újabb 5400 forintnyi összeget fizessen a város.

4 Utaltunk már a város és földesurai kapcsolatára. Debrecen ezidőben — Zoltai Lajos szavait követve — kiváltságos földesúri város: magánföldesúri mezőváros. Földesura 1536-tól 1618-ig — rövid kivételtől eltekintve (1605—06) az enyingi Török család. Az általunk vizsgált időszakban a földesúri adó összege 2000 forint volt évente. A századfordulón Török István sógoraival (Nyáry Pál és Homonnai Drugeth Bálint) újabb és újabb követelésekkel zaklatta a várost. A város vezetői 1601-ben ezért Rudolfhoz fordultak segítségért. A mezővárosoknak ez a típusú fellépése ebben az időben éppen nem szokatlan, a — feltehetően — megfelelő összeggel, ajándékokkal alátámasztott kérés meghallgatásra talált. így került sor Básta már említett 1601. évi megbízatására. Ugyancsak Zoltai Lajos szerint Rudolf „ebre bízta a hájat" ezzel a lépésével.

5 A város ugyanebben az időben a töröknek is fizetett adót, pénzben és terményben. Az ebből az időből származó iratok szerint (Duskás István és Nagy Gál István 1601. és 1603. évi főbírósága) 2—3000 forint volt a pénzbeli adó. A terményben fizetett adóról tanúskodik 1604 késő nyarán Husszain bég írása: Debrecen császári khász város lakosai a császári parancs értelmében rájuk gabonaadóba kivetett árpát az egri hombárba hiánytalanul beszolgáltatták. 1 Hajdú-Bihar megyei Levéltár (a továbbiakban: HBmL) IV. A. 1021/a. Oklevélgyűjtemény. Mohács utáni oklevelek. 2 HBmL. IV. A. 1021/b. Különböző tartamú iratok. 3 Bartha Boldizsár rövid krónikája . . . (Debrecen, 1666) 8—9. 4 HBmL. IV. A. 1021/b. 5 Zoltai Lajos: Ismeretlen részletek Debrecen múltjából. Debrecen élete a XVII. századeleji főbírói számadások tükrében (Debrecen, 1936) 13. 68