Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 5. (Hajdúböszörmény, 1983)

TÖRTÉNELEM - Bocskai István erdélyi fejedelem születésének 425. évfordulója tiszteletére rendezett tudományos ülésszak előadásai - Bársony István: Bocskai és Debrecen

Bársony István: Bocskai István és Debrecen Történelmi évfordulóink között 1982-ben szerényen húzódik meg egy olyan, amelyik mellett azért nem mehetünk el anélkül, hogy említést ne tennénk róla. Különösen ez a helyzet az ország keleti részében, ahonnan kiindult az az eseménysor, amelyet Bocskai szabadságharc néven ismer a történelem, s amely küzdelemnek 425 évvel ezelőtt született a vezetője: Bocskai István. A hosszú időn át egyértelműen Habsburg-párti politikai tevékenységet folytató Bocskai család szülötteként, udvari (bécsi és prágai) neveltetéssel; jelentős, ám igen ellentmondásos erdélyi szerepléssel a háta mögött jutott el Bocskai az uralkodó elleni fellépésig. Erdély önállóságának elvesztése, a protestáns vallás sérelmére elkövetett fellépések sorozata; fej- és jószágvesztéssel fenyegető peres eljárások; a magyar (nemesi) alkotmány semmibevétele voltak azok a fő okok, amelyek Bocskaiból egy Habsburg-ellenes fegyveres küzdelem vezetőjét formálták. Később így fogalmaz egyik levelében: „Ö Felsége álgyúival és éles kardjával" kergetett el hívei közül! A változások, amelyek Bocskai életében bekövetkeztek a XVI. század végi Erdély történetének is jelentős fordulói Báthori Zsigmond politikájának következményeként. Ezek a változások szinte mind érzékenyen érintették Debrecent is. A csak „árokkal és tövis kerítéssel" körülvett város három hatalom találkozásánál kiépülve ebben az időben különösen kiszolgáltatottnak érezhette helyzetét. A felszínen ugyan azt tapasztalhatjuk, hogy az uralkodó és az erdélyi fejedelem egyaránt bőkezűen adományozta a legkülönbözőbb kiváltság-, véd- és oltalomleveleket Debrecen számára. Ha csupán a XVI. század utolsó évtizedeiben privilegiális leveleit tekintjük át, már azokból is bebizonyosodhat állításunk. Miksa főherceg 1591. augusztus 12-én, Rakamazon kiállított okmánya a debreceni városi tanácsnak a városban élő nemesek fölötti bíráskodást; rablók elfogatását, s érdemlett büntetésüket engedélyezi: „miszerint a gonoszságban elmerült és rakoncátlankodó emberek szerfeletti merészsége és szemtelensége naponta ránehezedik a szerencsétlen Debreczeniekre." Hét évvel később Báthori Zsigmond erdélyi fejedelem írja meg Király György váradi kapitánynak a debreceniek panasza alapján, hogy mivel a zsold nélküli hajdúság magát Debrecenbe bevette, s ott nemcsak a közterheket viselni és azokban részt venni vonakodnak, hanem a polgárság igavonó jószágainak eltolvajlása és a város határában időző vidéki nép jószágainak elrablása mellett hallatlan zsarolásokat is elkövetnek. A fejedelem Király Györgyöt a hajdúkat e tevékenységtől eltiltásra, s az engedetlenek szigorú megbüntetésére szólítja fel. A századforduló táján újból az udvarból érkező iratok száma növekszik. Tiltó parancs Nyáry Pálhoz és Homonnai Lászlóhoz, hogy a várost ne zaklassák, ellenkező esetben Basta György fogja megvédeni azt. (1599.) Rudolf 16U0ban Debrecen korábbi kiváltságainak megerősítése mellett az örökös és végrendelet nélkül elhunyt debreceni polgárok vagyonának a helybeli szegények kórházának fenntartására fordításáról; valamint a város címeréről intézkedik. 67