Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 5. (Hajdúböszörmény, 1983)

RÉGÉSZET — ARCHÄOLOGIE - Kovács László: A Hajdúböszörmény—Erdős tanyai honfoglaló magyar sírlelet

Utóbbiakat Szabó J. Győző is érintette, 6 3 s munkásságuk nyomán a szerszám fa­faragó jellege került előtérbe. 0 4 A tárgyalt szalukhoz hasonló példányok Dél-Szerbiában az ún. tastik idő­ben (ie. 2.—iu. 5. sz.) jelentek meg, felváltva az ún. tagar korszak (ie. 7.—2. sz.) bronzból öntött formáit. A minuszinszki múzeumban többszáz, jórészt szórvány­leletet őriznek, 6 5 s megváltozott alakban való használata a hákászoknál szinte napjainkig fennmaradt. 6 6 A minuszinszki medencében ásatásokból is ismert, 6 7 s a tőle délre fekvő Tuvában mind a türk (6—7. sz.), s az ujgur kaganátus idején (8—9. sz.), mind pedig az őshákász korban (9—12. sz.) sikerült kimutatni. 6 8 Tuvá­63 Szabó János Győző: The Pilismarót Cemetery. Cemeteries of the Avar Period (567—829) in Hungary. 1 (1975) Budapest, 273. 64 Róbert Müller: Die Datierung der mittelalterlichen Eisengerätfunde in Ungarn. ActaArchHung 27(1975)81—83; Müller R., i. m. (57), I. 53—56; C. 77. Hecmepoe: Tecjia apeBHeriopKCKoro BpeMeHH B fOacHOH CH 6 HPH. BoeHHoe aeno apesmix nneMeH Cn6npn H IfeHTpajibHofi A 3 HH . Pea. TO. C. XyaHKOB. HOBOCHÖHPCK 1981, 168—172. — Korábban a kapán kívül ásónak, véső­nek, fejszének, a ló patájának ápolására szolgáló eszköznek, ösztökének is tartották: Dienes /., i. m. (36), 267. Szerszámunk az alakját tekintve nem vethető össze a saraboló vagy vonókapával, mert annak —- igaz jelenkori — példányait az egymásra hajtott szárnyú köpű, s a többé-kevésbé hosszú nyakból kiinduló, lapos, kanálszerű penge jellemzi. Egy oldalnézetben is látható pél­dányon a penge a köpű hátvonalának egyenes folytatása, szemben a szaluk tört hátvonalával (vö. 116. jegyzet!). A saraboló kapa nyele a köpű folytatásában van, s nem derékszögűén „tér­des", mint a szalué: Lajos Takács: Der Anbau der „Fuchsschwanzhirse" (Setaria italica) in Ungarn. ActaEthnographica 17 (1968) Budapest, 333—352. A szakirodalomban említett — vö. 66. és 79. jegyzet! — gyökérásásra használt kapácskák, különösen a hegyesedő végűek nem lehettek szaluk. Ez utóbbiak általános használatát a katakombák, ill. a földbeásott házak létesítésekor — C. A. LLiemneea: OT KoieBHÜ K ropo^aM. CaJiTOBO-MaauKaa KyjibTypa. M14A 142 (1967), MoCKBa, 146. — a kötött vagy mészkő altalaj magyarázza, ahol a vájásra e rövid nyelű, s az arra merőlegest közelítően álló, erős pengéjű szerszám jól alkalmazható volt. A kapa és a szalu egykori megkülönböztetett használatát azonban hiteles lelet is alátámasztja. A dévény­újfalui 79. sírban talált 2 szalu mellett egy — a maihoz hasonló formájú — avar kori kapa is előkerült: vö. 8—9. lelőhely, alább a szövegben!; /. Eisner i. m. (59), 24—26; 13. t. 4. (11. á. ÍJ 65 Vö. FettichN., i. m. (32), 59—62; 21. t. 20,22—23,25. 66 Korábban univerzális — famegmunkáló, ill. földvájó szerszám volt, az újkorban gyökérásásra, földporhanyításra használták: B. 17. JJeaaiuom i. m. (42), 132. A 17—18. századból való pél­dányt — a neve ozuk, ozup — tártak fel a Kok Havag-i 1. kurgánban: B. TI. ff.HKonoea: no3fl­HHe apxeoJiorHTCCKHe naMHTHHKH TyBbi. Tpy,qbiTyBKoMnjiApx3TH3Kcn 2 (1960) MoCKBa— JleHHarpazí, 349; 358.: 1.1. 23. Ábrája alapján nyilvánvaló, hogy az ilyen, hegyesedő végű esz­közt — a hasonló köpű ellenére sem lehet együtt tárgyalni a széles élű szaluval! 67 Kapcsai i II. temető 3. és 13. kurgán: B. TI. Jleeamoea'i. m. (42), 132; 127.: 5. á. 34—35. 68 JI. P. Kbis.iacoe i. m. (44), 21, 79, 104; 20.: 1. t. 13; 64.: 2. t. 107; 98.: 3. t. 47; 104.: 34. á. 1.; Sz. I. Vajnstejn a nyugat-tuvai kokel'-i temetőben több példányt talált: K—22, 23. kurgán (6—7. sz.), K—13. kurgán (7—8. sz.), K—2. kurgán (8. sz.). A 2. kurgánban megmaradt, mintegy 27 cm hosszúságban a térd alakú nyél is, míg a 22. kurgánban csak a lehajló nyélvéget lelték meg: C. H. Baimiumeün: IlaMaTHHKH BTopoü noJiOBHHbi I TbiawejieTHfl B 3anaxiHoö TyBe. Tpyabi TyBKoMnjiApx3TH3Kcn 2 (1960) MoCKBa—JleHHHrpaa, 295, 298, 302—303; 335.: 1. t. 4, 11; 337.: 3. t. 16; 339.: 5. t. 15, 18; 340.: 6. t. 18. Az 1962. évi ásatás K—26. kurgánjának földjéből is előkerült egy példány: C. H. BaiiHuimeün: PacKonKH MorHJibHHKa KoK3jib B 1962 r. TpyabiTyBKoMnjiApx3TH3Kcn 3 (1970) MoCKBa—•JleHHHrpa.n, 7; 10.: 3. á. 1. Egyet a Tora­Tal-Arti-beli SZH—59—17 jelű kurgánban leltek: JI. T. Henaeea: üorpeőeHHH c TpynocoxoKe­HneM MorHJibHHKa Topa-Taji-ApTbi. TpyflbiTyBKoMiuiApxSTEÖKcn 2 (1960) MoCKBa— JleHHHrpan, 133—134; 135.: 20. á. 2. Találtak szalut a 6—9. századi Mongun-Tajga-i MT— 57—XXVI. számú türk kurgánban is: A. ff. F pan: ApxeojioraiecKHe PACKONKH B MOHRYH Taííre H nccne,T;o Banna B IfeiiTpa.ibnoií Tyec. TPYßBITYBKOMNJRAPX3TH3KCN 1 (1960) MOCK­Ba—JleHHHrpafl, 22; 28.: 26. á. 2. További két közöletlen példányt említ : Erdélyil., i. m. (1975— 62), 281. 38

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom