Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 5. (Hajdúböszörmény, 1983)

NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Varga Gyula: Mibe került egy módos gazdalány kiházasítása Hajdúszoboszlon a dualizmus korában?

Varga Gyula Mibe került egy módos gazdalány kiházasítása Hajdúszoboszlón a dualizmus korában? Idős Czeglédi Lajos hajdúszoboszlói gazda 1881-től 1911-ig naplót vezetett legfontosabb köznapi kiadásairól.

1 A 19,5X24,7 cm nagyságú, elrongyolódott, keménypapír kötésű, 158 lapoldalt tartalmazó füzet 139—141. oldalán felsorolja azokat a tételeket, melyeket 1881-ben leányának, Czeglédi Sárának a „házasítására" költött. A 60 tételből álló felsorolás mind gazdaságtörténeti, mind néprajzi szempontból érdekes, hiszen ha nem is nagyságában, de szemléletében tipikus lehetett a múlt század végi hajdúvárosokban. A kelengye, amely a házassagba induló leánynak a szülői háztól kapott útravalója, a Hajdúságban különösen fontos tényező volt, hiszen — mint ismeretes — korábban a leány a fiúval szemben a hajdúk öröklési rendjében hátrányos helyzetben volt.

2 Valószínű tehát, hogy a szülők a kelengyével igyekeztek némileg kárpótolni a leányokat. A kelengye, vagy „hozomány" egy részét a lakodalom reggelén a vőlegény és barátai látványos felvonulással vitték el a fiatal pár leendő új otthonába.'' Nagyobb részét azonban a fiatalok feltűnés nélkül, már az esküvő előtt, vagy pedig később halmozták össze új háztartásukban. Hiszen, mint azt a szoboszlói lakodalmi rigmus is részletesen elmondja, a jó házassághoz régen sem volt elegendő az egymásnak ígért hű szerelem, hanem egész sor alapvető tárgyra, felszerelésre volt szükség, hogy a fiatalok önálló családi életüket elkezdhessék. A kelengye vagy „hozomány" mennyisége és minősége hű kifejezője volt a lányos ház vagyoni állapotának, de kifejezte a kor divatját, s nem utolsó sorban azt, hogy az illető család milyen mértékben kötődött a régi hagyományokhoz, illletve mennyire vette át az újabb, polgárosultabb szokásokat. A Czeglédi család Hajdúszoboszló tősgyökeres hajdú famíliái közé tartozik, akik valószínűleg a Bocskai-féle hajdútelepítés során kerültek Szoboszlóra, hiszen nevük csak a XVII. századi jegyzőkönyvekben bukkan fel először. Megtaláljuk viszont az 1702-es hajdú összeírásban/

1 A család egyik ága már 1639-ben III. Ferdinánd királytól személyreszóló nemesi armalist kap, így bekerül az országos nemesek sorába.

5 A XVIII. század második felében már tíznél is több ágat képviselnek. Voltak ugyan közöttük kisebb földű emberek, de a család egy része számottevő vagyonra tett szert. 4—5 ág mindig a legtekintélyesebb szoboszlói polgárok között szerepel. A család egy-egy tagja mindig bent ült a városi önkor1 Id. Czeglédi Lajos feljegyzései. BIMA. 857—77. Juhász Imre gyűjtése. 2 Balogh István, Hajdúság. 3 Ujváry Zoltán, Hajdúszoboszló népélete. In: Hajdúszoboszló monográfiája (Szerk. Dankó Imre. Hajdúszoboszló. 1974) 573—575. 4 Dávid Zoltán, Hajdúszoboszló népesedéstörténete. In: Hajdúszoboszló monográfiája. 217—218. 5 Herpay Gábor, Nemes családok Hajdú vármegyében (Debrecen, 1926) 44, 125—126. 219.