Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 5. (Hajdúböszörmény, 1983)

NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - P. Szalay Emőke: Egy ritka hajdúböszörményi kismesterség. Hódos Sándor fazekas

iak a nyaka alatt. Aljába 4—5 csörgőt tettek, nagyságuk 2—5 liter között mozgott. Viszonylag kis számban készítették, havonta 50—60 darabot. Készítési idejük meghatározott volt, kora tavasszal májusig keresték a vásárlók. Ebben vitték a vizet a határba, a szőlőkbe. A nagy korsók mellett készítettek kis félliteres nagyságúkat is. Ezeket a kis korsókat a szülők vásárolták gyermekeiknek. Vizet vittek benne a gyermekek az óvodába, iskolába. A kicsik könnyen eltörték a korsókat, ezért viszonylag nagy volt irántuk a kereslet, egész évben készítették, havonta 50—60 darabot is eladtak. Sárga mázasok voltak, derekukon színes virágokkal. A tálak közül a fél literes nagyságút kedvelték inkább. Ezeket a szőlőben használták, ezekből ettek. Sokszor díszítették velük a pajtát. Körberakták a falakat, középre egy tálat tettek, köréje tányérokat függesztettek. Ezért volt, aki egyszerre 10 tányért is megvett, vitte ki a szőlőbe díszként. Cseréptányérokat egyébként a városban már nem használtak. Nagyobb tálakat nem készítettek, mert nem vásárolták, nem keresték a vevők. A tányérok mind színesek voltak, perémük mentén virágozták. Csak virágos tálat, tányért készítettek. A II. világháború után már nem készítettek tányérokat. Kancsókat fél és 1 literes nagyságban készítettek. Csak ősszel, szeptembertől karácsonyig foglalkoztak velük, s csupán néhány darabot állítottak elő. Ezek mind színesek, virágosak voltak. A 2 literes nagyságú lábast tej forralásra használták az I. világháború idején és az 1920-as években. Az edénynek két füle volt, sárga zománccal vonták be. Évente 100 db-ot adtak el. Butéliákat csak az I. világháború utáni időkben kerestek a vevők, így csak az 1920-as évek elejéig készítettek. A színes mázas butellák oldalára írókával vicces verseket írt a mester. Hódos Sándor az edények mellett legnagyobb számban virágcserepeket csinált. Teljesen máztalanok voltak, piros színűre égetve. Egész évben folyamatosan készítették, bár ősszel (október—november) voltak a legkelendőbbek, amikor a tavasszal kiültetett virágokat a kertekből felszedték. A kacsaitatókat mázatlanul hagyták, néha tettek rá egy fehér csíkot. Tavasszal áprilisban, májusban készítették, amikor kikeltek a kiscsirkék. Gyermekjátéknak kis bögréket, korsókat, lábasokat, perselyeket, homokozó tepsiket csináltak. Színes mázzal vonták be valamennyit. Egész évben folyamatosan égettek kis edényeket, kis számban havonta 25—30 darabot. A mester elsősorban azért formálta, hogy a katlanban levő lyukakba tehesse. Hódos Sándor megrendelésre nem készített edényt, a tejescsupor és bögre biztosította a család megélhetését. 1937-ben rendezték meg Hajdúböszörményben az ún. Hajdúhetet, amelyre sok kisebb tárgyat, így pl. butellát, kancsót, kis szilkét, gyermekjátékokat készített. Ezeket az árukat Hajdúhét 1937 felirattal díszítette. Árusítás Az edényeket piacon árulták, felesége és leánya, a heti piaci napokon, hétfőn, szerdán és pénteken. Az árut karos kosárba vitték ki. A piac területén volt egy kis raktáruk, oda pakoltak. A kirakodásnál az edényeket papírra tették. 10— 20 darabot vittek ki egyszerre, ha mind elfogyott, akkor hoztak ki a raktárból újabbakat. Szabott árak nem voltak, a vásárlók alkudtak. Pénzzel fizettek, terményért nem cseréltek, csak a II. világháború után. Ekkor a piacra sem mentek, otthon tojásért adták portékájukat. Ezt az időt leszámítva, háznál ritkán adtak el, havonta mindössze három-négy asszony ment be hozzájuk tejesbögréért, cserépért. Ennek valószínűleg az volt az oka, hogy messze laktak a várostól és rajtuk túl már a szegény rész következett. 215.