Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 5. (Hajdúböszörmény, 1983)
NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Bencsik János: Egy módos paraszt gazdasága és hagyományos életmódja a századfordulón Hajdúböszörményben
hogy nem ragaszkodtak nagyobb szőlőterülethez, mert sok volt benne a munka, az említett (1—3 nyilas) terület termését elegendőnek ítélték egy-egy család részére (abban termett szőlő, gyümölcs, vetemények is, lett elegendő pálinka és bor). A szőlőskertet rendszerint a család, elsősorban is a férfiak művelték. Csak a szüreti munkákra hívtak vagy fogadtak fel segítséget. Az értelmiségi foglalkozásúak szőlőiben vincellért foglalkoztattak. A parasztgazdák szőlőjében az idősebb szülő, esetleg nagyszülő dolgozott, ugyanis az idősebbek a szőlőhöz való jogaikat utoljára, a teljes elöregedés, rokkantság bekövetkeztekor adták fel. Tagosítás előtt elsősorban a prédiális eredetű határrészeken (Vid, Szentgyörgy) építettek tanyákat. 1 1 Ezek a határbeli szállások egyszerű építmények voltak. 1 2 Barak Antal adatközlőm így írta le a tagosításkor kimért birtokukon állott egykori épületet: „1866-ban épült. Sövény karókra font fala volt, padlása fából készült, teteje náddal fedett. Alacsony, szobás-konyhás, szabadkéményes lakás volt. Mikor 1928 februárjában, jődfakadáskor megnősültem, ide, ebbe a tanyába vittem ki az újasszonyt. Mielőtt kiköltöztünk, a kéményalját bedeszkáztuk, nehogy a fiatalasszony megijedjen!" A tagosítást követően azonban állandóbb épületeket emeltek egy-egy parasztbirtokra. 1 3 Ezek a tanyák már a városi lakóházak és gazdaságig udvarok mintájára készültek. Tanyaház megnevezésük is, szemben az ólastanyával (avagy szállás), erre a különbözőségre utal. Ezek az épületek már kétvégűek (vagyis háromosztatú építmények) voltak, egyik szobában a tanyás, a másikban az alkalomszerűen (hosszabb-rövidebb ideig) kint tartózkodó gazda és családja lakott. A tulajdonosok szántás-vetés, kapálás és takarás idején húzódtak be a tanyába. Azonban e tanyákon teleltetett állatokat is rendszeresen felügyelték. Az igázott állataik számára nagyméretű ólak, a heverő szarvasmarháknak karámok, a juhoknak hodályok készültek. A leírt Barak-tanyán az ól még a tanya házzal egyhaj alatt állott. A gazdák a kisebb birtokrészekre, mint pl. az anyámfőggyire azonban továbbra is egy-egy nagy ólat építettek s otL húzták meg magukat a mezőgazdasági munkák idején, de a legeltetni, tallót járatni idehajtott juh- és sertésfalka is ebben töltötte az éjszakákat. A tanulmányozott parasztgazdaságokban mind az igáslovakat, mind az igázott ökröket alkalmazták. Közöttük azonban hagyományos arányt tartottak, éspedig ha 4 ökör volt, akkor nagyjából ugyanennyi, vagyis 3—5 lóval szekereztek. Adatközlőim szerint, rendesen négylovas fogatot hajtottak. „Csengős lovunk volt, befogtuk hajnalban, s indultunk a határba. A harmaton szépen szólt a csengő." Kétlovas fogatot ritkán tartottak, azokkal csak az idősebb nagyszülők szekereztek. Az egy-kétlovas kisszekérrel jártak a tanyára, a szőlőbe, ide-oda a városban. Az ökörfogat állandóan a tanyán dolgozott. Szántottak, nagyobb terhet vontattak stb. velük. A tavaszi munkák végeztével ökörcsordára hajtották őket. 1'' A parasztgazdák a lótenyésztésre nagy gondot fordítottak. „Az öreg Baraknak gyönyörű csikói voltak", — mondják ma is. A Bagosi család pedig arról nevezetes, hogy saját tenyésztésű, szép lovakat igázott. A tanulmányozott gazdaságok második generációja még 25—40 heverő szarvasmarhát tenyésztett. Azért tartották a heverő jószágot, hogy a mezőgazdaság melléktermékeit hasznosítsák általuk, s trágyát csináljanak (a csutkát, a szalmát részben megették, részben alomnak vágták össze !). l ü A magyar fajta tehenek borjaikkal együtt a legelőn töltötték az egész nyarat. A heverő marhák és az ökrök a tanyán teleltek, a lovak pedig a városi lakóház gazdasági udvarában voltak. „A lovak itthon voltak, mi aludtunk a faránál", — mondotta Bagosi Imre. Nagyszüleik (tehát az első generáció) még szívesen tenyésztették az igénytelen, nagy hasznú juhokat. A Barak11 Balogh István 1954. 442. 12 Vö. Balogh István 1954—1955. 123. 13 Erdei Ferenc é. n. 102-től 14 Bencsik János 1971. 53. 15 Bencsik János 1971. 237.; Vö. Balogh István 1937. 175—212. 197.
