Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 5. (Hajdúböszörmény, 1983)
NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Mezősi József: Hagyományos házépítési technológiák Hajdúdorogon
A második sárréteg felhordása előtt az egész kemence felületét leöntötték, átkenték egy híg sárhabarccsal és ezt bevonták kenderkóccal, később szálas szalmát is használtak e célra, majd az egészet tenyérrel, esetleg egy kis deszkadarabbal addig ütögették, amíg a kóc, illetve szalma belepréselődött a sárba. Ez a művelet elsősorban a kiégetés alatti, illetve a későbbi repedések képződését gátolta meg. Ezután kezdődött a második sárréteg felhordása. Ez már az előbbinél képlékenyebb pelyvás sárral történt, az előbbihez hasonló módon, de a művelet már inkább tapasztás volt. A két külső sárréteg felhordása után, a kemencebelsőben a kóróváz egész felülete egy vékony sártapasztást kapott. A kemence belső sártapasztásának célja a kóróváz kiégésének késleltetése volt, de az általa létrehozott sáralakzatoknak is jelentős hőtároló szerepük volt, amint ezt később látni fogjuk. A kemence falvastagsága végül is 8—10 cm volt. A torok és kemence tetejének lefedése, sározása is az előbbiekhez hasonló módon történt. Ez volt általában az első napi munka. Másnap kezdték a kemence kifütését és véglegesen kialakítják a felső szegélyt, vagy „kalapot". Ez egy 6—8 cm-re kiugró körpárkány, amelyet szabad kézzel formál az építő, esetleg kőműveskanál segítségével. A kifűtést lassú, egyenletes tüzeléssel kezdik 2 0 és közben a kemence felületén még egyenetlen részeket, vékonyabb falat egyengetik, alakítják, rátapasztanak. A kifűtés általában egy napig tart. A fűtés során a kóróváz teljesen „kiég" és ezzel szerepe is megszűnik. A vázra felhordott szalmássár kiégés után önhordóvá válik. Nem lehet figyelmen kívül hagyni a kóróváz kiégése után létrejött alakzatot, belső felületet sem. A kórószálak helyén a tapasztás alatt üregek, rések keletkeztek. E rések jól tárolják, lassan adják le a hőt. A fűtés során azonban idővel alul a kemence fenekéhez közel eső belső felületen levő vékony sárréteg óhatatlanul lepereg, letöredezik. Megmarad egy csipkézett, rovátkázott felület, amely hőleadás szempontjából ugyancsak kedvező. Itt a hőátadást a bentmaradt parázs biztosítja, amelyet széthúzva, szorosan a belső fal mellé nyomnak „szivanóval". 2 1 A kemenceszájat sárból készült „elitővel" zárják le, így a parazsat hosszú ideig, 6— 10—12 órán át is tartósítani lehet. Az elitőt általában a kemence építésekor készítik a ház vagy valamelyik alárendelt épület védett falrészére, esetleg zárt helyen (ólban) ajtólapra felhordva. Az elitő vastagsága 6—7 cm, felhordása két rétegben történik, és a két réteg közé kenderkócot helyeznek el, amely biztosítja a tartósságát. 2 2 Az elitő nagyságát szükség szerint a kemence szájnyílásához „idomítják", és mindig készül belőle tartalék is (10. sz. kép). Hátra van még egy befejező művelet, a kif ütött kemence külső felületének utolsó tapasztása (simítása). Ez a tapasztás finom pelyvás sárral történik meszelés alá, a korábban tárgyalt tapasztási technológiával. Ezzel egyidőben a háziasszony át is vette a kemencét és a kemencében sütött túrósbélessel vendégelte meg a mestert. Hajdúdorogon régebben a cigányok készítették a kemencét. Századunk elejétől már a kőműves munkájának szerves része lett e művelet is. Egy kőműves híressé válhatott a jó kemence és tűzhely (konyha) készítésével. Ilyenek voltak Hajdúdorogon a már említett Kozák Gyuri bácsi, Simon János kőműves mesterek, későbbi generációit Simon István, Cifra János, Mezősi György, Dobos Antal — és még sokan mások — képviselték. A boglyakemencék építésének korszaka településünkön néhány évtizede az ötvenes években szűnt meg, de elszórtan egyet-egyet — sőt egyre gyakrabban — még ma is építenek. Ezeket azonban már nem a lakószobában, hanem külön épült nyári konyhában helyezik el. 20 A kemence kifűtése, (első fűtése) minden esetben fával történt. Később soha nem fűtötték fával a kemencét. 21 A kemencefűtés technikai kelléke a szivanó (máshol szén vonó) és piszkafa (piszkálófa = egy cca 2 m hosszú husáng). 22 Mint a betonban a vasalás. 180.
