Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 5. (Hajdúböszörmény, 1983)

TERMÉSZETTUDOMÁNY — NATURWISSENSCHAFTEN - Kovács Gábor: A balmazújvárosi Nagyszik madárvilága

tifringilla), citromsármány (Emberiza citrinella), sordély (E. calandra), nádi sármány (E. schoeniclus), sarkantyús sármány (Calcarius lapponicus), hósármány (Plectrophenax nivalis). Természetvédelmi feladatok A balmazújvárosi Nagyszik, mint számos, országos ritkaságként védett madarunk fészkelőhelye, méltó a védetté nyilvánításra. Teljes területéből összesen mintegy 300 hektárt javaslok a HNP-hez csatolni, mely legelő, rét és kubikgcdör. A szántók és az erdősítések többsége nem képvisel különösebb értéket, így azok kimaradnának a védett területből. A Nagyszik madártani és növénytani értékeit Fintha István és Szabó László természetvédelmi felügyelők is többször megszemlélték 1975—79 között. Velük egyetértésben javaslom, hogy az északkelet-keleti területrészt (a kubikgödröket) mintegy 80 hektáron, nyilvánítsák fokozottan védett területté. Hogy itt a gulipánok, széki lilék költőhelyét minél hatásosabban megvédhessük, javaslom a szigorú védelmi előírásokba bevenni a disznócsürhe kitiltását és a tavak közötti dűlőutakon a járműforgalom megszüntetését. Táj képileg rendkívül visszataszító, hogy a tavak északi szegélyét és a temető környékét egyes helybeli lakosok szemétlerakónak használják. Komoly felvilágosító munka szükséges ennek megszüntetésére. A Nagysziken legelő egyéb állatfajok, különösen a háztáji libafalkák — ha létszámuk a jelenlegi szinten marad —• nem okoznak természetvédelmi problémát. A több év óta esedékes védetté nyilvánítást megelőzően is próbáltunk tenni valamit a területért. 1976-ban egy balmazújváros lakost, Juhász Gábornéí a Magyar Madártani Egyesület debreceni csoportja megbízott a fészkelőhelyek őrzésével. Ideiglenes szerződésben rögzítettük az őrzéssel és védelemmel járó feladatait, melyet igen jól ellátott. A későbbi években, sajnos, nem kötöttek vele több szerződést, de társadalmi munkában is számtalanszor fellépett a területen megjelenő kártékony személyek ellen. 1978 óta a MME egyik balmazújvárosi tagja, Rózsa Péter is rendszeresen járja a Nagysziket. (Rózsa, 1980). 1980-ban Székely Tamás egyetemi hallgató végzett itt huzamosabb megfigyeléseket, a bibic etológiájának tanulmányozására. Az 1982-ben induló nemzetközi limikola-számlálás egyik mintaterületének a Nagysziket jelölték ki, ahol Mag László MME tag kezdett rendszeres felméréseket. A felsorolt megfigyelő-, illetve kutatómunkák résztvevői tevékenységük során mindig igyekeztek a terület védelmét is ellátni. Reméljük azonban, hogy az 1975 óta húzódó védelem alá helyezés végre bekövetkezik és a magyar természetvédelem egy újabb, országos értékű védett területtel gyarapodik. Ehhez szerettem volna dolgozatom szerény keretei között adatokat szolgáltatni. 15