Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 5. (Hajdúböszörmény, 1983)
TÖRTÉNELEM - Nyakas Miklós: Egy böszörményi polgári per tanulságai
Nyakas Miklós Egy böszörményi polgári per tanulságai Az alább részletesen is ismertetendő polgári peres irat ugyan csak 1658-ban keletkezett, tartalmánál fogva azonban bevilágít a XVII. század első felének társadalmi, gazdasági és településtörténeti viszonyaiba is. Az irat értékét csak növeli, hogy az eredetiben maradt ránk. Másolatban ugyan ismeretesek valamivel korábban keletkezettek is, ezek azonban adásvételi vagy örökhagyási ügyleteket rögzítettek, s jellegükből adódóan is csak kevesebb értékelhető információt hordoznak. 1 Meg kell említenünk, hogy a hét hajdúvárosban a letelepült hajdúság belső életéről meglehetősen szűkös ismeretekkel rendelkezünk, elsősorban azért, mert nagyon kevés, helyben keletkezett irat áll rendelkezésünkre. Ez alól talán csak Szoboszló és némiképp Polgár képezhet kivételt, Böszörmény első közgyűlési jegyzőkönyve azonban csak 1667-ben kezdődik, s eleinte egyebet alig rögzít a magisztrátus névsoránál, esküszövegeknél és adógyi kérdéseknél. Nem jobb a helyzet a többi hajdúvárosban sem! Éppen ezért rendkívül fontos számunkra minden olyan irat közzététele és értékelése, amely a hajdúvárosok — esetünkben Böszörmény — legérdekesebb és egyben legismeretlenebb korszakára vet fényt. Az iratban szereplő két asszony — Szabó Gergely házastársa született Faragó Piroska és Nagy Istvánné Ferenczy Kata — egy belső hajdúfundus, a hozzátartozó kert és a határbeli tartozékok miatt állottak perben egymással. A felperes S zabóné Faragó Piroska vérségi jogon támasztott követelést a birtokon belül levő Nagyné Ferenczy Kata ellen. A felperes ügyvédje („Törvény útja szerent ki szállót Procuratora") az igényt a következőkre alapozta. A per tárgyát képező háztelek és a kertségi övezetben levő kert valamint a szántóföldek néhai Kállay Imrének és Faragó Demeternek, a felperes „vere szerint való Attyafiainak" jutottak volt kardgyara". Az említett Kállay Imre és Faragó Demeter tehát hajdúvitézek voltak, mégpedig minden jel szerint 1609-ben, a Kállóból való ismeretes átköltözés után kerülhettek Böszörménybe.- Az alperes ügyvédje ugyanis azt adta elő, hogy a szóban forgó háztelket, kertet és szántóföldeket Ferenczy Kata asszony volt férje révén s annak halála után is immár negyven esztendeje birtokolja, s a telken házat is építettek. Negyven évvel ezelőtt ugyanis Kállay Imre és Faragó Demeter háborúban meghalt, s a telket férje örökölte. Az időpont tehát 1618-ra tehető, s a két hajdúvitéz halála Bethlen Gábor hadjárataival hozható összefüggésbe. Minden okunk megvan tehát azt feltételezni, hogy a két hajdúvitéz már 1609-ben, tehát Böszörmény hajdúvárossá válásakor itt lakhatott, de ha esetleg nem is, sorsuk mindenképpen a hajdúság első generációiának történetére vet fényt. A per során elhangzott tanúvallomásokból meg'tud1 Vö. Orosz István: Ismeretlen iratok Hajdúböszörmény XVII. századi történetéből. Múzeumi Kurír. 1973. 11. sz. 2 Báthori Gábor erdélyi fejedelem telepítő levelét újabban magyarul közzétette Szendrey István: Hajdú szabadságlevelek (Debrecen, 1970) 119