Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 5. (Hajdúböszörmény, 1983)
TERMÉSZETTUDOMÁNY — NATURWISSENSCHAFTEN - Kovács Gábor: A balmazújvárosi Nagyszik madárvilága
A Nagysziken 1972 óta rendszeresen láttam, de költését csak 1975-ben sikerült bizonyítanom, 3 pelyhes fióka megfigyelésével. Feltehetően 1972—75 között is költött évente egy-egy pár. Telepesen 1976 óta fészkel, a nagy tó egyik szigetén, néha egy-egy pár a partszegélyen, vagy félszigeten is, két esetben távol a teleptől, kisebb szikes tónál is megtelepedett. Az 1976-ban még 6 párból álló kis telep 1979-ben 14 párra nőtt. Átlagosan 10—12 pár a fészkelő állománya, de kedvezőtlen években (1980) ismét visszaesik 5—6 párra. A Nagysziken költő gulipánok kikelt fiókáikat az akkorra már száradó tómedrekből a Magdolna érhez vezetik és annak sekély medrében nevelik fel őket, röpképes korukig. Nyár végén már ritkán láthatunk a Nagysziken gulipánokat. Csapatokba verődve járják a Hortobágy sekély vizeit. Leggyakrabban a lecsapolt halastavakon bukkannak fel. Különösen sokat láttam belőlük 1931 augusztus 24-én, amikor Hortobágy-Halastó lecsapolt 5-ös medencéjében Bodnár Mihály kollégám segítségével 87 példányt számláltunk meg. Nagy részük azévi, fiatal egyed volt. Gólyatöcs (Himantopus himantopus) A Nagysziken először 1976. ápr. 29-én figyeltem meg. Ebben az évben fészkelt is egy pár a nagy tó egyik aprócska, 3,5—4 m átmérőjű szigetén. Június 10-én Szabó L. egy záptojást talált a fészekben. Június 13-án a területen járva 3 pelyhes fiókával láttam a gólyatöcs-párt. Tíz nap múlva már nem találtam meg őket. 1978-ben és 1980-ban is megjelent itt egy-egy pár, de költésük nem volt. 1977-ben a Hortobágyi Nemzeti Parkban egyszerre 5 pár jelent meg, melyek az elárasztott Kis-Jusztus réten fészkeltek. Szabó László 3 fészekalját találta meg. (Kovács G., 1979.) 1980-ban az Akadémia halastó kubikjában, 1981-ben a Szettyénes kacsanevelőjén fészkelt 1—1 pár. Érdemes megemlíteni, hogy a bihari Sándoros szoloncsákos sziken első megjelenésekor, 1981-ben egyszerre 6 pár költött, telepesen. (Kovács G., 1982.) Nagy változatosságot eredményez a különböző fészkelőhelyeik összehasonlítása. A Nagysziken és a Kis-Jusztuson megtelepedett párok a félmaga s fű (üröm és sziki mézpázsit) tövei közé rakták fészküket, igen bőséges fészekanyaggal. A Szettyénesen egy kacsanevelő mesterséges vízállás rontott, kopárra taposott szélén, kevesebb fészekanyaggal épített. Az Akadémia halastó melletti kubikon a 6 évvel korábbi földmunkák után megtelepült halofita Salicornia herbacea állományba rakta fészkét. Sándoroson egy pár kivételével a szikes tó szárazra került, teljesen kopár zátonyán, igen kevés fészekanyag (növényi szárak és sok apró csigaház) jellemezte a telepesen fészkelők környezetét. Küszvágó csér (Sterna hirundo) 1976. június 9-én találtam fészkelve a nagy tó egyik belső szigetén. Jún. 10-én Szabó L. is megszemlélte 3-as fészekalját. A tó igen gyors kiszáradása miatt költése nem sikerült. Hortobágyi viszonylatban ez volt az első bizonyított küszvágőcsér-fészkelés. 1979 óta a HNP területéhez tartozó Tiszafüred—Poroszló közötti védett hullámtérben ez a faj is rendszeres fészkelővé vált. 1931ben mintegy 70—80 pár költött fauszadékon, dankasirályokkal közös fészektelepen. Állományának további gyarapodása ezen a helyen várható. Kis csér (Sterna albifrons) Az előző fajhoz hasonlóan szintén 1976-ban jelent meg a Nagysziken. Június 23-án láttam őket párban a nagy tó fölött. Fészkét egy tojással július 1-én Sza10
