Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúböszörmény, 1980)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Módy György: Adatok Böszörmény és környéke XVI. századi demográfiájához és birtoklástörténethez

Módy György Adatok Böszörmény és környéke XVI. századi demográfiájához és birtoklástörténetéhez Történelmi irodalmunk korábban is figyelembe vette, hogy a középkori nagykiterjedésű Szabolcs megye középső részén — beleértve a most együtt vizsgált tizenegy települést: Böszörmény, Nánás, Dorog, Polgár, Szentmargita, Balmazújváros, Vid, Varjas, Pród, Zelemér és Sima — a XVI—XVII. századi források eléggé számottevő idegen eredetű családnévanyagot és Rácz, Tót, Orosz, Oláh családnevet sorolnak Nehéz ennek a névaynagnak az elemzése, történeti rétegezettségének kimutatása. A legnagyobb valószínűséggel a légkésőbben idetelepített ruszin és román jobbágyság nevei választhatók le. Ez azonban csak kis részt tesz ki. Az eddigi kutatás abban megegyezett, hogy a többi családnév viszont délszláv etnikumhoz köthető. Településeinken is ezt a népességet csak növelheti a XV—XVI. században Rácz és Tót családnevet viselő jobbágyok száma. Tudjuk, hogy a magyar jobbágy parasztság családneveinek örökletessé válása korában rác alatt szerbeket, tót alatt többnyire pedig még szlovéneket értettek. Sok esetben a források kimondottan „rasciani" névvel jelölik a népesség egy részét. Például Böszörmény város — még a XVIII. században is őrzi egy részének Rácböszörmény elnevezését — 1549-ben összeírt 96 portájából 36-ot, a hét bíró közül hármat, 49 zsellér közül 15-öt, a 15 szolga és pásztor közül négyet rácnak jegyeztek és két új házukat vették fel. A szomszédos Zelemér en 40 portából nyolc az övék, de tíz üresen hagyott házukat írták össze. Az 1553. és 1554. évi dikális összeírások szerint is jelentős délszláv népesség található mindkét településen, s a Zelemértől délre eső Balmazújvároson is.

1 A névelemzésnél sokkal nehezebb ennek a délszláv etnikumnak a betelepítési idejét meghatározni. Nem teljesen oldja meg a kérdést az a vélemény, hogy ezek a csoportok a török hódoltság alatt a délebbi megyéinkből: Temes, Csanád, Arad, Zaránd, Csongrád, Bács, Békés területéről húzódtak északabbra. Megnehezíti a megoldást az, hogy egyes kutatók a XVII., sőt a XVIIL században is kimutatható szerb eredetű népesség idekerülését elsősorban a rác-hajdúk Böszörménybe és Dorogra való telepítéséhez fűzték. Itt most nem is érintjük azt a már régen megcáfolt feltevést, mely a magyarországi hajdúság kialakulásában döntő szerepet tulajdonított a délszláv etnikai komponensnek.

2 Tovább bonyolítja a kérdést, hogy a XVI. századi források: a dikális adóösszeírások, az egyházi tizedjegyzékek és a török defterek — házanként felvett adóösszeírások — egy-egy településen más-más évekből eltérő névanyagot adnak. Teljesen más az aránya a délszláv családnevet viselő népességnek. Például Dorogon az 1572. évi dikális összeírásban 43 családfő között csak hét délszláv-vlach családnév van és egy Rácz nevű jobbágyot tüntetnek fel, az ugyanabban az évben készült defterben túlnyomó többségben délszláv neveket találunk a felsorolt 70 családnév között. Még feltűnőbb, hogy a defterben ugyancsak többségében délszláv nevű családokkal szereplő Varjason a dikális összeírások tükrében túlnyomó többségben magyarok laktak. Ugyanilyen nagy különbségek figyelhetők meg a szomszédos Vid, Pród, de Sima és Szegegyháza defterbe, illetve dikajegyzékbe felvett névanyaga között is.

3 Megkísérlem a kutatás által nem kellően értékesített urbáriumok és hatal171