Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúböszörmény, 1980)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Bencsik János—Szalay Emőke: Egyek protestáns múltjának emlékeiből
8 A monográfiákból kiírt adatokat tanítják ma is az egyeki általános iskolákban helyismereti órákon. Ezzel a „summázat"-tal ismertetett meg Bánk István igazgatótanító, kedves kollégám is, 1957-ben, amikor egy tantestületben tanítottam vele. Legyen e néhány sor áldozatos, hosszú tanítói munkájának emléke is. 9 Balogh István: Szabolcs megye dézsma jegyzéke 1556-ból. 144. (Jósa András Múzeum Évkönyve, Bp. 1960.) 144—169. 10 Scherer Ferenc: Gyula város története (Gyula, 1938) I. 228-tól. 11 Bíró István—Szilágyi István: A magyar református egyház története (Bp. 1949) 46. 12 Hómán—Szekfű: Magyar történet. IV. k. 5. fejezete. 13 Egyeken 15 portát írtak össze, 1 bírót, 4 zsellért, 5 új házat. 187—237 főnyi lehetett a népessége. Zoltai Lajos: Birtokos nemes urak és jobbágy népesség. DKK. 1908. 114. 14 Lukinich Imre: Erdély területi változásai (Bp. 1918) 75 (1554-es és 385 (1555-ös). 15 Balogh im. 144. Báránydézsmája 2, juhállománya 262 db volt, kereszténypénzt fizettek 2. 16 Velics—Krammerer: Magyarországi török kincstári defterek. I. 225. összeírt nevek: Guri András, Damnák Pál, Gorti Máté, Szemes Márton, Sólom Mihály, Szűcs István, Török Sebestyén, Dajka László, Lagota László, Rácz Benedek, Fodor Sebestyén, Szőke Pál, Csordás Gáspár." 17 Lukinich im. 386. 1588-ból egy panaszos levélben azt írja Bakos bíró, hogy a tokaji és a kállói vár katonái pusztítják „Bárányunkot halylunkot... majd szekerünköt, csón(ak)unkot el viszik ..." Szabolcs-Szatmár Megyei Levéltár IV. A. 1. Act. Pol. fasc. 5. No. 16. 1588. E levelet idézi Molnár Erik: Magyarország története. Bp. 1964. I. 211. Ehhez hasonló jelenséget ír le és elemez N. Kiss István: 16. századi dézsmajegyzékek (Bp. 1960) 1017. 18 Lukinich im. 386. (Adataira Zoltai L. is hivatkozik, DDK. 1907. 92.) 19 Lukinich im. 346. 20 Uo. 386. 21 Zoltai Lajos: Debrecen határának kialakulása és birtokainak megszerzése. DKK. 1917. 114. 22 Barcsa János: A tiszántúli ev. ref. egyházkerület történelme (Debrecen, 1906) 147. 23. Uo 24 Leskó József: Adatok az egri egyházmegye történelméhez. (Eger, 1908) IV. 286. 25 Összehasonlító adatként vö. Kathy Imre—Sz. Kürti Katalin: Hajdúböszörmény építészete — képzőművészete (Hböszörmény, 1979) 62. 26 Révai Nagy Lexikona, VI. 179., a kontraktus pedig Heves megye Levéltára, Nagyprépostsági iratok, N. 9. D. 2. F. 3. fr. 2., 1701. 27 Az 1769. III. 21-én kiűzöttek névjegyzékében Kalóz András egész telkes nagygazda az első helyen szerepelt. 28 Szántó Imre: A majorsági gazdálkodás uralkodóvá válása, a parasztság nagyarányú kisajátításának kezdetei. Tanulmányok a parasztság történetéhez. (Szerk. Spira György) Bp. 1952 234. 29 Bencsik János: Egyek község, az egri káptalan birtoka antifeudális és antiklerikális harca a XVIII. században. Hajdúsági Múzeum Évkönyve IV. Lásd még Nyíri Sándor: A nagybirtok vallásügyi magatartása a 18. században (Bp. 1941) 40. s köv. 30 Szondy Imre: Az Egyekből lett Kispereg története. Arad, 1887., Csiky Lajos: Emlékkövek a kisperegi ev. ref. egyházközség százados fennállásának örömünnepélyéhez Debrecen, 1887. 31 E tárgyakról említést tesznek Szondy I., i. m. 6., és Barcsa J., i. m. 147., Márki i. m. 754. 32 Egy-két öreg asszonyról tesznek említést forrásaik, akik helyben maradtak. 33 Egyekről kiűzetvén a falutól mintegy 8 km távolságra, a Völgyes és az Árkus (ásott meder) találkozásánál, a „folyóvíz" keleti partján húzták meg magukat az egyekiek. Bár korabeli térképek ábrázolják Árkus falut (vagy Lógert), a régészek feltárása bizonyára további eredményt hozhat. Magáról e településről Papp József: Tiszacsege (Debrecen, 1967) 13., és Szűcs István: Szabad királyi Debreczen város története (Debrecen, 1871) III. 802., Bencsik János: Az egyeki református jobbágyközösség sorsa a XVIII. század végén. Múzeumi Kurir. 1978. febr. 19. olvashatunk. 34 Csiky i. m. 25. 35 Lakatos György (1901) adatközlőm (Battonya), aki maga is anyai és apai ágon kisperegi származású, de Mezőhegyesen nevelkedett, ekként mondta el a hagyomány részletét: „Kietlen pusztaság volt Kispereg valamikor, amikor idetelepítették a volt egyekieket. 26 család települt oda, földputrikba. Akkor kapták meg, amikor Ang212
