Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúböszörmény, 1980)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nyakas Miklós: Sillye Gábor kormánybiztosi tevékenysége 1848—1849
tókereskedőnek, a szíjgyártónak, a szabónak, a csákó- és sapkakészítőnek, a zablakészítőnek és a vászonkereskedőnek. Pesten három szobát is bérelt Tóth Gáspár házában, itt szabták a ruhákat, de raktárnak is használták. 9 3 1848 novemberében újabb, nagyobb mennyiségű rendelést adott le pesti mestereknek, így például november 22-én hatszáz lovas mentét rendelt fehér báránybőrből 4800 forint értékben, majd pedig ugyanennyi lovasnak való mentét, dolmányt, nadrágzsinórzatot és 1200 gyalogosnak való attilát és nadrágzsinórzatot összesen 3800 forintért. 9 4 Megrendelt még hatszáz övet is kék-fehér színből. Két nap múlva Gyurikovits Máté sipkakészítőt bízta meg 1800 darab sipka elkészítésével, 28-án pedig megrendelt 1800 darab „ős magyar címert" is, darabját egy krajcárjáért. 9 5 November 30-án kötött szerződést Carl Kölle mesterrel 1200 darab gyalogsági tölténytáska készítéséről. Feltételként szabta, hogy az a legjobb minőségű talpbőrből készüljön, s az egészet fesse feketére. 9 6 Tudvalevő, hogy Sillye ekkor már folyamatosan nem tartózkodott Pesten, ezért megbízottat hagyott az ügyek folyamatos szemmel tartására. Ez utóbbi december kilencedikéről a kormánybiztoshoz címzett levelében arra panaszkodott, hogy „gombkötőinkkel majd megbolondul az ember", s ami „a csizmákat illeti, sokkal jobb lenne Debrecenben vállaltatni, mert itt hat ezüstforinton alul nem csinálják". 9 7 A háborús konjunktúra tehát alaposan felverte az árakat! Megbízottja egyébként tudósította Silly ét a legfrissebb pesti eseményekről, valós és valótlan híreket közölve. A korhangulat jelzése miatt érdemes említenünk információit: „Ügy hallik hogy Jóska az új császár (mert hiszen királya ám a kutyáknak) le tette Windisgrécet" s személyesen hadvezérkedik. Azzal is hetvenkedett, hogy így legalább jóllakatja a „hortobágyi juhász kutyákat császárhússal". 9 8 Az ismert hadiesemények folytán hamarosan elkerülhetetlenné vált PestBuda kiürítése, ezért Sillyének is gondoskodni kellett a már elkészült felszerelési tárgyak elszállíttatásáról. A menekítés iránya ez esetben is a Pest—Szolnok közötti vasútvonal volt, Simonyi László hadnagy és ruhabizományos jelentése szerint a Bocskai-szabadcsapat Pesten levő ruhatárát január elsején és másodikán rakodták be Pesten, de Szolnokon csak kilencedikén tudtak kirakodni. A felszerelés innen szekereken tizenhatodikára érkezett meg Hajdúböszörménybe. A szállításnál segédkezett Sóvágó Gábor, 52. zászlóaljbeli szállítótiszt és Karap Sándor főhadnagy, szintén az 52. zászlóaljtól. 9 9 Kossuth még december 14-én kivette Sillye kezéből a 17. huszárezred felszerelésének az ügyét, s azt az ezred parancsnokára, gróf Almássy Ernőre bízta. 1'" 1 Nyilván ezzel is összefüggésben állhat, hogy az ezred már elkészült felszerelésének elszállításáról nem történt kellő intézkedés. Sillye Gábor úgy tudta, hogy jelentős mennyiségű felszerelés maradt Pesten, s a menekítés során pedig Cegléden rekedt 310 lószerszám is. 10 1 A zászlóaljak további felszerelésének bázisa így Debrecen illetve a Hajdúság maradt. Sillye 1848 decemberében az új megrendeléseket már itt adta le. Ennek során kapott például megbízatást Hajdúböszörményben Nagy Gábor csizmadia 1200 darab bakkancs elkészítésére a Bocskai zászlóalj részére. A munka összértéke 3600 forintot tett ki. 10 2 A hajdúnánási gombkötő, Farkas Sámuel pedig 650 rózsára, ugyanannyi mentekötőre és háromszáz darab attila elkészítésére nyert megrendelést, 743 forint és 10 krajcár értékben. 10 3 A debreceni sárgarézműves, Liszkay János 10 000 darab fehér vállgomb készítését vállalta, s az 52. zászlóalj részére ugyancsak a városban készíttettek hat darab dobot is. 104 1849. április 13-án kapott „hadi útlevelet" Bátori János 53. zászlóaljbeli hadnagy, hogy Debrecenbe utazhassék, egy „a toborzásra szükséges nemzeti zászló elkészíttetése végett". 10 5 Minden bizonnyal arról a zászlóról van szó, amelyet most a Hajdúsági Múzeumban őriznek! Meg kell említenünk, hogy sürgős esetekben menetközben, a harcban álló vagy oda igyekvő alakulat részére is vettek fel felszerelési tárgyakat állami raktárakból, vagy akár készpénzért is. így például 1848 december végén, amikor a 251
