Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúböszörmény, 1980)
TERMÉSZETTUDOMÁNY — NATURWISSENSCHAFTEN - Palotás Gábor: összehasonlító emlőscönológiai vizsgálatok a Hortobágyon
V. összefoglalás 1. Az emlősállomány — részállatközösség — faj és egyedszáma a neki táplálékot, búvó- és tanyahelyet, valamint a kedvező mikroklímát nyújtó növényi társulások minőségétől és nagyságától függ. 2. A Hortobágy pusztán élő cca 34 emlősfajnak (denevérek nélkül) közel 2/3-a előfordul az Ohati tölgyerdőben, a Tisza melletti töltésen és a hajdúszoboszlói lucernaföldön. A fajok fele megtalálható a mátai szikes pusztán, a Tisza melletti morotvában, egyharmada pedig a pentezugi szikes pusztán. 3. A C—D fajok adják a részzoocönózis karakterfajait. A biocönózishoz hű fajok mellett azonban a tágabb ökológiai valenciájú Sorex araneus, Crocidura leucodon, Apodemus sylvaticus, Mus musculus, Microtus arvalis, Mustela nivalis is jelentős cönológiai karakterisztikákat mutatnak. Ezen fajok több izocönózisban is előfordulnak, csak a C—D értékük változik meg. 4. Az egy hektáron levő egyedsűrűség mutatói a fajszám mutatóival tendenciaszerűen megegyeznek. A zoomassza azonban a morotva társulásában vezet (Ondatra zibethicus) a töltés és a lucerna előtt. 5. A rokon fajok (Apodemus, Sorex) egy négyzetben való közös előfordulása még tisztázatlan. A ragadozó és rágcsáló emlősök azonban igen jó és értekelhető cönológiai affinitást (Agrell index) mutatnak. 6. A fajok, C—D fajok, a konstancia és a dominancia alapján végzett öszszehasonlítás azt mutatja, hogy a nyílt, fedetlen cönózisok (töltés, szikes puszták, lucernatábla) között nagyfokú a hasonlóság. A zártabb, fedettebb cönózisok (morotva, tölgyerdő) lényegesen különböznek az előzőektől. 7. A Hortobágy puszta kisemlős fajainak egyedei a szélsőséges exogén faktorok (talajvíz ingadozás, csapadék, hőmérséklet, napfénytartam és az ebből következő táplálékadottságok ingadozása) miatt széles ökológiai valenciával bírnak. A Hortobágy pusztán előforduló emlősfajok listája Erinaceus europaeus (LINNÉ, 1758) ssp. roumanicus (BARRET—HAMILTON, 1900) Kelet-európai sün Talpa e. europaea (LINNÉ, 1758) Vakondok Sorex a. araneus (LINNÉ, 1758) Erdei cickány Sorex minutus (LINNÉ, 1766) Törpecickány Neomys fodiens (PENNANT, 1771) Közönséges vízicickány Crocidura leucodon (HERMANN, 1780) Mezei cickány Crocidura suaveolens (PALLAS, 1811) ssp. mimula (MILLER, 1901) Keleti cickány Citellus c. citellus (LINNÉ, 1766) Ürge Cricetus c. cricetus (LINNÉ, 1758) Hörcsög Microtus arvalis (PALLAS, 1779) ssp. levis Mezei pocok (MILLER, 1908) Arvicola terrestris (LINNÉ, 1758) Kószapocok Pitymys s. subterraneus (SELYS—LONGCHAMPS, 1836) Földi pocok Ondrata z. zibethius (LINNÉ, 1766) Pézsmapocok Clethrionomys glareolus (SCHEBER, 1780) ssp. istericus (MILLER, 1909) Erdei pocok Mus musculus (LINNÉ, 1758) ssp. spicilegus Güzüegér (PETÉNYI, 1882) Apodemus (Sylvaemus) s. sylvatius (LINNÉ, 1758) Erdei egér Apodemus (Sylvaemus) f. flavicollis (MELCHIOR, 1834) Sárganyakú erdeiegér Apodemus microps (KRATOCHVIL—ROSICKY, 1953) Kislábú egér Apodemus a. agrarius (PALLAS, 1771) Pirókegér Micromys m. minutus (PALLAS, 1778) Törpeegér Rattus n. norvegicus (BERKENHAUT, 1769) Vándorpatkány Dryomys n. nitedula (PALLAS, 1778) Erdei pele ? 86
