Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúböszörmény, 1980)

TERMÉSZETTUDOMÁNY — NATURWISSENSCHAFTEN - Palotás Gábor: összehasonlító emlőscönológiai vizsgálatok a Hortobágyon

A jelenlétszázalék (C) és példányszázalék (D) egy-egy izocönózison belüli értékei alapján készítettem el a 17. ábrát. Az Erinaceus europaeus a tölgyerdőnek, esetenként a töltésnek és ritkábban a szikes legelőnek a karakterfaja. A Citellus citellus a töltésre és a két szikes legelőre jellemző. A Cricetus cricetus a töltésnek és lucernának, mint agrobiocönózisnak a jellegzetes faja. A Microtus arvalis a száraz, nyílt biocönózisok karakter faja lehet. A Cletrionomys glareolus csak a tölgyerdőre, az Arvicola terrestris a tölgyerdőre és a nádasra jellemző. Az Ondatra zibethicus a morotva legjellegzetesebb faja. Az Apodemusok közül az A. agrarius a lucernára, az A. flavicollis a tölgyerdőre és az A. sylvaticus szinte minden biocönózisra jellemző. A Micromys minutus a morotva, a Mus musculus a kultúr és szikesek karakterfaja. A Mustela nivalis euritop faj, de itt a töltés és a szikes legelő a fő élettere. A Mustela erminea és a M. putorus gyér egyedsűrűsége miatt nem értékelhető. A M. eversmanni a nyílt izocönózisok karakterfaja. b) A biocönózishoz hű fajok figyelembevétele Különböző életközösségek összehasonlításánál jól kitűnnek azok a „hű" fajok, amelyek gyakran csak egy bizonyos izocönózishoz kötődnek. A fajra és a példányszámra vonatkoztatott hűség alapján készítettem el a 18. ábrát. Összehasonlítva az előbbi ábrával, jól látszik, hogy a hűség magasabb százalékát elérő fajok a magas konstans dominanciájú fajok közül kerülnek ki. A fenn tárgyalt két mutató alapján a biocönózisok összehasonlítása esetén is jól meghatározhatók a karakterfajok. 8. A Hortobágy puszta konstans — domináns emlősfajai A hat tipikus izocönózisban 3 év alatt összesen 192 db négyzetet és sávot vizsgáltunk. A legmagasabb egyedi dominanciával és a legtöbb jelenlét százalékkal rendelkező kisemlősfajok sorrendje a 19. ábra alapján az alábbi: a) Igen gyakori, jó ökológiai valenciájú faj, feltűnően magas C—D értékekkel : Microtus arvalis, Apodemus sylvaticus. b) Gyakori, közepes ökológiai valenciájú faj, közepes C—D értékkel: Cricetus cricetus, Citellus citellus, Mus musculus, Arvicola Terrestris, Ondatra zibethicus, Erinaceus europaeus, Sorex araneus, Sorex minutus, Talpa europaea, Mustela nivalis, M. (P) eversmanni. c) Ritka, stenotop faj, alacsony C—D értékkel: Crocidura leucodon, Clethrionomys glareolus, Apodemus flavicollis, A. agrárius, A. microps, Micromys minutus, Rattus norvegicus, Mustela erminea, Putorius (P) putorius. d) Igen ritka, stenotop faj, jelentéktelen C—D értékkel: Crocidura suaveolens, Pitymys subterraneus. e) Csak megfigyelésre szorítkozva — föltételezhető: Neomys fodiens, Dryomys nitedula. A 3. emlőscsoport fajai (3. táblázat) az alábbi sorrendben szerepelnek: Gyakori euritop fajok: Lepus europaeus, Vulpes vulpes, Capreolus capreolus. Ritka euritop fajok: Sus scrofa, Felis sylvestris, Meies meles. Ritka stenotop fajok: Lutra lutra, Martes foina. 81