Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúböszörmény, 1980)

TERMÉSZETTUDOMÁNY — NATURWISSENSCHAFTEN - Palotás Gábor: összehasonlító emlőscönológiai vizsgálatok a Hortobágyon

— magas produkciójú terület: a hároméves gyűjtés és megfigyelés alapján a közel 8000 grammos biomasszát 1 ha-on a lucerna és a tölgyerdő produkálta. Lucernában a rágcsálók, tölgyerdőben a párosujjú patások (Sus scrofa, Capreolus capreolus), rágcsálók és rovarevők adják a zoomassza legnagyobb részét. Nyúlalakúaknak 500—1000 g/ha értékei itt a legjelentősebbek. A ragadozók mindkét helyen 500 g körüli értékkel szerepelnek. Ugyancsak tekintélyes biomasszát ad — közel 7000 g, a morotva is. Ennek fő részét a rágcsálók (Ondatra zibethicus) adják. A párosujjú patások (Ssus scrofa) 1500 g fölötti súllyal képviseltetik magukat. A töltés közel 6500 g/ha súlysűrűsége is igen jelentős. A rágcsálók 4000 g fölötti, a rovarevők, ragadozók, párosujjú patások 500—1000 g közötti biomassza súlyt adnak, — közepes produkciójú terület: a mátai szikes puszta 4000 g fölötti súlysűrűségének több mint a felét a rágcsálók, 200—500 grammot külön-külön a többi rend fajai produkálják. — alacsony produkciójú terület: legkisebb emlőseltartó képessége — 2500 g/ha fölött — a pentezugi szikes pusztának van. Ennek a súlynak csaknem 75%-át a rágcsálók adják. A párosujjú patások a legkisebb zoomasszasúllyal szerepelnek. A rovarevők, ragadozók, nyúlalakúak közel azonos értéket adnak. Emlőscsoportokat tekintve: — a legkisebb testnagyságú emlősökből a lucerna jelentős súlyt, a tölgyerdő, a töltés és a mátai szikes puszta közepes, a morotva és pentezugi szikes puszta igen kevés zoomasszát produkált. — A 2. emlőscsoportból a morotva (Ondatra zibethicus) kimagasló, a töltés és a lucerna magas, a tölgyerdő és a két szikes legelő alacsony értéket ad. — A3, emlőscsoportból a tölgyerdő kimagasló, a morotva közepes, a többi izocönózis igen alacsony emlős biomasszát mutat, illetve tartalmaz. 6. Egy négyzetben való közös előfordulás (Agrell index) a) Rokon fajok (15. ábra) Az Apodemus sylvaticus — A. flavicollis a tölgyerdőben 30% — fölötti értékével kimagaslik. Valószínű, hogy kevert populációról van szó. A Sorex genus két fajának a morotvában levő 25%-os Agrell indexe magas érték. Mozaikszerűen elhelyezkedő kolóniákra kell gondolnunk, amelyek esetenként fedik egymást. Bauer (1960) hasonló jelenséget ír le a két Sorex faj esetében. Az Apodemusok 3,12,5%-os értéke a lucernában és a tölgyerdőben táplálkozási adottságokkal, illetve a fenti esethez hasonló revier megoszlással magyarázható. A gyenge táplálékot biztosító szikeseken gyakorlatilag nem fordulnak elő rokon fajok egy négyzetben. b) Ragadozók — rágcsálók (16. ábra) A töltés, lucerna, mátai és pentezugi szikes puszta, tölgyerdő és morotva sorrendjében találjuk a legtöbb és legamagasabb százalékú előfordulást. Egész Hortobágyon a fenti két rendbe tartozó fajok (fogyasztó — fogyasztott) 3,1—75,0%-os közös előfordulásai igen jó cönológiai affinitást mutatnak. Hoszszú idők óta fönnállhat az alig ingadozó biológiai egyensúly közöttük. 7. A biocönózisok karakterfajai „Az életközösség igazi karakterét az állományalkotó tömegfajok adják" Balogh J. (1953). a) Konstans — domináns fajok figyelembevétele 79