Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúböszörmény, 1980)

TERMÉSZETTUDOMÁNY — NATURWISSENSCHAFTEN - Palotás Gábor: összehasonlító emlőscönológiai vizsgálatok a Hortobágyon

7. Primer és secunder táblázatok A hat izocönózisból 2738 egyedet gyűjtöttünk be. A fenti számból 2099 db-ot fogtunk a standard négyzetekben. Miután vizsgálatom az abszolút tömegviszonyok karakterisztikáira is kiterjedt, csak ezt az utóbbi egyedszámot vettem kiindulási alapnak. A megfigyelt egyedek (3. emlőscsoport) száma 286 db. a) Abszolút tömegviszonyok karakterisztikái : A különböző években fogott egyedszámot az 1. táblázat tartalmazza. A 75 X 75 m-es négyzetekben (2. csoport) a középérték egy hektárra vonatkozó egyedsűrűséget fejez ki. Loksa (in Balog 1953) példájára a 25X25 m-es négyzetekben fogott egyedek számának (1. emlőscsoport) középértékét is egy hektárra számítottam át. Az egyedszámból az átlag testsúly segítségével megkaptam a zoomasszát is egy hektárra (2. táblázat). A 3. emlőscsoport esetében a 100X1000 m-es területeken megfigyelt egyedszámot és zoomasszát ugyancsak egy hektárra számítottam vissza (3. és 4. táblázat). így a három különböző nagyságrendű emlősfajok egyedeinek abudanciáját és zoomasszáját közös területnagyságban — hektárban tudtam kifejezni. Ezt a módszert Balogh (1958.) is javasolja. b) Relatív tömegviszonyok karakterisztikái: ,,. .. területnagyságtól függetlenül milyen az életközösség fajszázalékos öszszetétele . .." Balogh (1953.) Az 1., 2. táblázat alapján — vagyis a standard négyzetekben kapott fogási eredmények egy hektárra való átszámítása nélkül — kaptam meg az egyedi dominancia értéket (5. táblázat). c) Strukturális karakterisztikák: A constanciát, az Agrell-indexet a 6., az azonossági és különbözőségi számításokat a primér, valamint az 1—6-ig terjedő táblázatok alapján készítettem el. 8. A gyűjtött anyag statisztikai értékelése A számítások az életközösségek alkotásában résztvevő emlősállománynak csak a contans-domináns fajaira terjedtek ki. Az egyedek előfordulási számának jellemzésére, eloszlására izocönóziskonkét a számított középértéket, a szóródás terjedelmét, a szárasnégyzetet, a szórást és a variációs koefficiens statisztikai mérőszámait számítottam ki. A számított középértéket a megfigyelési időtartam alatt (1970—72. évek) csapdázott egyedek számának és a mintavételi standard négyszögek számának hányadosa alapján képeztem. Az egyedszám változékonyságát a szóródás terjedelmével i-range jellemeztem. Ezek a számadatok olyan intervallumokat jelölnek az egyedszámot illetően, amelyen belül átlagosan megfelelő valószínűségi szint mellett helyezkedik el a várható egyedszám. Már az alapadatokból (primér táblázatok) is kitűnik, hogy még a konstans domináns fajok izocönózisonkénti egyedszáma is igen nagy változékonyságot mutat. Ezt a változékonyságot jellemzi a szórás és a variációs koefficiens is. A nagy egyedszámú, magas konstanciájú, jó diszperziójú más állatfajok (rovarok) homogén biocönózisban végzett hasonló jellegű felvételezésével összehason50