Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúböszörmény, 1980)
TERMÉSZETTUDOMÁNY — NATURWISSENSCHAFTEN - Sterbetz István: Megfigyelések a Suschkin lúd (Anser neglectus Suschk.) etológiájáról és ökológiájáról
Kürstinnél, valamint Hollandiában a frieslandi Lemmerben gyűjtöttek 1899— 1930 időközében. A Kárpát-medencében 1899. december 6-án — állítólag Karcag környékén — lőtt 4 példány bizonyította az A. neglectus első megkerülését. Ettől kezdve a Hortobágyon 1908-ig kis számban, de rendszeresen észlelték. 1908. volt az első nagy beözönlés éve, amelyre jellemző, hogy tíznapos vadlibavadászat alkalmával mintegy 70 példány került kézre. Tarján (1926) szerint az 1911. évi második nagy invázió alkalmával november 21-én lőtt 66 libának több mint fele volt Suschkin lúd. A század első két évtizedében hullámzó, de jelentős mennyiségben gyakorinak mondják a Hortobágyon ezt a vadlibát. 1920-tól azonban mozgalma rohamosan visszafejlődött és a harmincas években — 1935 táján némileg megerősödő, de átmeneti beözönléstől eltekintve — egyre rinkább jelenség a hazai vadlúdállomásokon (irodalmi összefoglalók in: Schenk 1929, 1930, 1930 a, 1934, 1939, valamint Sterbetz József, Sziráczky Sándor és Szomjas László személyes közlései). Schenk feldolgozásai után az alábbi irodalmi és egyéb leközletlen adatokat állt módomban a Suschkin lúd előfordulásáról összegyűjteni: Tay, Skócia 1934, Fair-sziget 1939 (Berry in: Niethammer et al. 1968.; Ausztria és Csehszlovákia „néhány alkalommal" (Hachler 1944); Bokhiven, É. Brabant, Hollandia 1963. I. 25. (Vous 1963). Magyarországon Nagy (1962) 1951. XI. 1-én Biharugrán elejtett példányt közölt. A szegedi Móra Ferenc Múzeum gyűjteményében kiállított Suschkin lúd példány adata Beretzk Péter levélközlése szerint: Szeged-Fehértó 1935. X. 20. Beretzk személyes közlése szerint az A. neglectus 1935 évben „nagyobb számban" gyülekezett a szegedi Fehértón. Orosháza, Kakasszék és Kardoskút (Békés m.) környékéről Gálócsy Elek szóban hasonlóképpen tájékoztatott. Dátum és pontosabb helymegjelölés nélkül Schenk Henrik (1950) írt le egy elektromos vezetéknek repült példányt az észak jugoszláviai Ferenc-csatornától. A kisújszállási gimnázium gyűjteményében 1974. évben láttam két — adat nélküli — minden bizonnyal a környékben gyűjtött, régi Suschkin lúd preparátumot. A század első évtizedeinek irodalma Kárpát-medencei viszonylatban majdnem kizárólag Hortobágyról szolgáltatott Suschkin lúd észleléseket. Ez természetszerűen adódik a gyűjtések és megfigyelések lehetőségeiből, mivel az időben itt volt Közép-Európa legjelentősebb vadlúdgyülekező helye és itt fejlődött rekordszámokra törekvő vadászati különlegességgé a vadlibasport. Számos e szenvedélynek hódoló, ornitológiában jártas vadász kísérte évtizedeken át figyelemmel a látott és elejtett vadludak faji megoszlását, kereste a ritkaságokat. Az ellenőrzés alapossága ezért itt volt a legnagyobb. Ugyanakkor a biharugrai halastavakon, Békés megye délkeleti sarkában a Körösök és a Maros közötti pusztákon, valamint a szegedi Fehértón is gyakran százezret is meghaladó példányszámban gyülekeztek ősszel és tavasszal a vadludak. Ezekről a területekről azonban csak akkor kezdődött meg az adatszolgáltatás, amikor már erősen visszafejlődőben volt az A. neglectusnak század elején tapasztalt beözönlése. Kelet-magyarországi vadlúdvizsgálataim és vadászataim során a harmincas évek közepétől kezdődően több alkalommal figyeltem meg és gyűjtöttem A. neglectus példányokat, ugyanakkor néhány további elejtésről és megfigyelésről is tudomást szereztem. Korábbi feljegyzéseim háborús károsodás miatt töredékesek, ezért e régi adatokat az alábbiakban hiányosan közölhetem: Nagyszénás, 1939. III. 16. Magános példány Festucetum pseudovinae-társulásos pusztai környezetben gyűjtve. Nagyszénás, 1940. Xl.-ben néhány kisebb, homogén és A. albifronssal kevert csapat. Csabacsüd, 1941. III. 27. Mintegy 25—30 000 A. albifrons, néhány száz A. erythropus között legelt egy 12-es csapat Festucetum pseudovinae növénytársuláson. 34
