Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúböszörmény, 1980)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nagy Sándor: Társadalmi harc a tagosítás körül Hajdúböszörményben 1851—1878
Az abszolút rendszer alatt azért üldözték a hajdúkat — írta a felhívásban —, mert jogaik védelme érdekében felsőbb helyekre kérvényeket nyújtottak be és azokhoz aláírásokat gyűjtöttek. Most a kérvényezési nem üldözi senki, de a polgárok ne hagyják magukat tilos gyanúsításokkal és rágalmazásokkal tévútra vezetni. A gyanúsításokat és rágalmakat az önzés és rosszakarat szüli, amely a böszörményi százados bajokból és zavarokból tovább is hasznot akar húzni. Az 1865. évi követválasztáskor mindegyik párt jelöltje ugyanazokat az elveket vallotta a böszörményi birtokviszonyok rendezését illetően, mint a Jelentés. Most pedig egyesek ellenkező elvek érvényesítésére gyűjtenek aláírásokat, ami arra mutat, vagy akkor, vagy most akarják megcsalni párthiveiket. „Polgártársak! a legbecsületesebb eljárás a nyilvános cselekvés, ahol ki van mutatva világosan a szándék — mondja a felhívás —, míg azon eljárás, mely a nyilvánosságot kerüli, fél az igazság szemeitől és a józanul gondolkozó nép ítéletétől. Azért bátran írjatok alá minden kérvényt, mely az igazságot nyílt sisakkal védelmezi, ellenben óvakodjatok neveiteket olyan iratnak aláírni, melynek tartalma előttetek ismeretlen s melyet annak szerkesztői nem mernek nyilvánosság elé bocsátani, mert a törvényhozás, midőn a Hajdúkerület rendezését s a hajdú birtokosok sérelmei orvoslását tárgyalás alá fogja venni, az okmányokra és világos tényekre fogja eljárását alapítani, nem pedig rágalomiratokra." Hivatkozott Sillye arra is, hogy hat éve választották a Hajdúkerület főkapitányává, de a csak bajt és zavarokat hozott évek alatt nem feledkezett meg esküjéről, hogy a hajdú népet soha nem hagyja el és jogait nem árulja el. Ismételten biztosította a város minden lakosát, hogy törvényes igazukat a legerélyesebben fogja védelmezni. A hatóság nem gördít akadályt az elé, hogy a város bármely lakosa akár kérvényben, akár gyűlésben nyíltan és szabadon előadhassa véleményét, azt azonban nem tűrheti, hogy akár nyílt, akár titkos összejöveteleken főkapitányi tekintélyét alaptalan gyanúsításokkal és rágalmakkal illessék nemcsak magánszemélyek, hanem még tisztviselők is. Komolyan figyelmeztette a tisztviselőket, hogy a kedélyek rosszakaratú izgatásától kötelességük szerint tartózkodjanak, mert ellenkező esetben a hatóság a törvény szigorát kímélet nélkül alkalmazza a rend és nyugalom megzavarói ellen. „Minden hazáját szerető honpolgárnak kötelessége jelen válságos korszakban türelemmel és nyugalommal bevárni a törvényhozás működésének eredményét és okot nem szolgáltatni zavarok előidézése által a nagyszerű, feladat megoldásának zsibbasztására ; ha valakinek panaszai, sérelmei vannak, adja elő azokat nyíltan, férfiasan, de minden gyanúsítás és rágalom nélkül, mert ezen fegyver csak a gyávák és rosszakaratúak tulajdona" — fejeződött be a felhívás. A tisztviselőknek címzett figyelmeztetés nem vitásan Szente Bálint kerületi számvevőnek szólt, aki nem kapván meg munkájának kinyomtatásához az anyagi fedezetet, 1866. december 17-i keltezéssel a saját neve alatt nyomtatott Előfizetési felhívást bocsátott ki Böszörményben „Észrevételek hajdúkerületi főkapitány Sillye Gábor úrnak az úgynevezett 'Hajdú ügyben' írt munkájára" címen kiadandó iratára. 1 7 Az Előfizetési felhívás szerint a főkapitány a helytartótanácshoz küldött jelentésében nemhogy tisztába hozná, ellenkezőleg felforgatná a telekkönyvileg, tehát törvényesen rendben levő birtokviszonyokat, mivel nem a közvagyon gyarapítását, hanem annak ingyen felosztását célozza. Emiatt a Jelentés a gondolkozni tudó lakosság körében általános visszatetszést váltott ki. Bár egyetértést, közjót, felvirágzást, békét hirdetett, mégis torzsalkodást, visszavonást, közromlást és tűrhetetlen elkeseredést idézett elő. A főkapitány a Jelentést olyan városi képviselettel fogadtatta el, amelynek tanácskozásait a napirenden volt és soha meg nem torolt brutális sértegetések miatt az értelmes és birtokos tagok nagyobb része már korábban kénytelen volt elhagyni. A csonka — tehát illetéktelen — városi közgyűlés határtalan összeget szavazott meg a községi pénztárból a főkapitány munkájának nyomtatási költségére és az abban lévő elvek érvényre juttatására. A közgyűlésen Lengyel Imre alhadnagy, Győrösi János tanácsnok 277
