Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúböszörmény, 1980)

TERMÉSZETTUDOMÁNY — NATURWISSENSCHAFTEN - Szabó V. László: Ugartyúk (Burhinus oedicnemus) a Hortobágyon

I Költése A megvizsgált fészekaljakat táblázat mutatja. Kotlási idő 25—27 nap. Nemcsak a tojások közelében, hanem a költés előhaladtával a fészek körül mintegy 20—25 cm átmérőjű gyűrű alakul ki különböző anyagokból (juhtrágya, nyúltrágya, rög, növényi rész, a szikpadkából kimosott „vasborsó" stb.). Ennek háromféle magyarázata is lehet: A váltás ceremóniájához tartozó „ajándék", a kotló madár nyugtalanságát levezető rendezgető tevékenység eredménye, esetleg védősánc? A tojásból kikelt fiókák a kopár szikről a szikpadka, göröngyök, repedések, Festucetum gyep árnyékába igyekeznek s ott legalább fejüket árnyékba dugva mozdulatlanná merevednek. Az árnyék az anyatest által biztosított árnyékoló hatás biztonságot adó érzetét kelti bennük (Aradi in verb.). Kétszer költések (V., VII.), de a fészekaljak gyakori pusztulása miatt ?álatok gyors futása, varjak stb.) jellemző a pótköltés is (VI., VIII.). Legkorábban IV. végén, legkésőbben VIII. végén találtam tojásait. Vedlésük VIII.-ban indul meg. Vonulási idejük IX—X. Elterjedése a Tiszántúlon Részben homokos, részben szolonyec szikes biotópokon került meg fészkelése. így a Hajdúhát homokos legelőin (Hajdúhadház mellett Aradi találta fészkelési időben), várható a Nyírségen. A Tisza menti homokzátonyok, homokos szélbarázdák, hátak vonalán fészkelése bizonyított Saséren, Kishomokon és Kopáncson (Sterbetz 1957, 1958, 1959). Szolonyec szikespusztákon fészkel: Szarvas (dr. Povázsay), Cserebökény (dr. Ocsovszky, dr. Beretzk, dr. Bod), Szentes (dr. Bod), Kardoskút? (dr. Sterbetz). Ezek a Hortobággyal rokon Sárréthez tartozó területek. A Szentes közeli szikes legelőn csak második költése (VII.) ismeretes, első költése valószínűleg a szomszédos homokos kultúrterületeken történik (Bod in litt.). Megtelepedése a Hortobágyon Bár a Hortobágyon már a jégkorszak utáni mogyoró-fázisban is voltak kopár szikesek, a jelenlegi nagykiterjedésű szikes legelők csak a múlt század eleji lecsapolások után lettek uralkodók a vizes rétek, ligetek rovására. A hortobágyi késői megtelepedés kettős ökológiái-etológiái taszító és vonzó hatás eredménye. A környező laza (lösz, homok) biotópok megszűnése, zavartsága, mint taszító erő, másrészt az 50-es években rohamosan lecsökkenő legeltetés, a felhagyott szikes legelők vonzó hatása. Jelenleg azonban az ökológiai igényeiknek megfelelő agyagos, kopár, félsivatag jellegű pusztán etológiai igényeikből engedtek. Alkalmazkodtak a fellendülő juhtenyésztés által okozott zavaró körülményekhez. Már arra is van példa, hogy ez a magányt kedvelő madár a székicsértelep védő-riasztó berendezéséhez is igazodott. A szolonyec szikespusztai biotóp a Tiszántúlra jellemző és rokon a déleurópai folyódelták nyáron kiszáradó, agyagos-iszapos kopár élőhelyével, ahol a Hortobágyra jellemző sziki madárfajok fészkelnek együtt (1. Makatsch megfigyelései az Aliakmon deltáján). Természetvédelmi tennivalók Bár az állatok, főleg juhok szikes biotópfenntartó tevékenységét nem nélkülözhetjük, bizonyos korlátozásokkal kell élnünk. A legeltetés zavaró hatásához bizonyos fokig alkalmazkodtak ugyan, de a rendkívül kicsi állomány vé27