Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúböszörmény, 1980)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nagy Sándor: Társadalmi harc a tagosítás körül Hajdúböszörményben 1851—1878

tásokkal a Hajdúkerületre is kiterjesztette, sőt ez újabb elkeseredett ellentéteket robbantott ki. *** A Hajdúkerületben a tagosítás elrendelését kizárólag a birtokos lakosság kérhette. A törvény úgy rendelkezett, hogy ha a kérelmezők birtoka a tagosítandó határ fele részét meghaladja, ez egyet jelent a tagosítás elrendelésével s a közgyűlés által kirendelt választmány megkezdheti a birtokok összeírását és arányosítását. Ha azonban a kérelmezők birtoka ennél kevesebb, de a határnak legalább 1/5 része, a Kerület által kirendelendő küldöttségnek meg kell szereznie a többi birtokos beleegyezését is s ha ez nem sikerül, a tagosítás elrendelése iránt az azt kívánók pert indíthattak a kerületi törvényszéknél. Az ítélet ellen birtokon belüli fellebbezési jogot biztosított a törvény, ami azt jelentette, hogy a tagosítást csak jogerős ítélet alapján lehetett megkezdeni. Az 1840: XXXI. tc. 3. §-a szerint a tagosítás kulcsa mindenkinek az összesítéskori birtoka, de az arányosítási kulcsba a közösből történt — bebizonyítható — foglalásokat felvenni nem lehet. Ez a rendelkezés volt a gyökere a tagosítás kérdésében a törzsökös hajdúk és beköltözöttek között kirobbant ellentéteknek. A hajdúböszörményi birtokosok a tagosítási törvényt nem fogadták megértéssel. 1848-ig nem is történt semmiféle intézkedés annak végrehajtására s mivel az 1848: XXVI. tc. 13. §-a az adományból eredő magánjogi viszonyokat és haszonvételeket a törvény további rendelkezéséig fenntartotta, a hajdúk ekkor abban reménykedtek, hogy birtokviszonyaik rendezése törvényhozási úton történik meg. A tagosítással tehát nem foglalkoztak s panaszaikkal is felhagytak. Amikor azonban a szabadságharc bukása után azt látták, hogy immáron törvényhozási úton orvoslást nem remélhetnek, 1851 februárjában 103 hajdúivadék panasszal élt a kerületi főispánhoz s azt kérte, hogy a hajdúk tiltakozása ellenére a közösből kiosztott földeket hagyják ki a telekkönyvből és osszák fel a törzsökös hajdúk leszármazottai között. Még folyt a panasz kivizsgálása, amikor 1852ben az osztatlan közös földek ügyeinek intézésére megalakult a Hajdúböszörményi Közbirtokosság. A tagosítás megkezdését a Közbirtokosság határozta el s 1856 februárjában a szükséges intézkedések megtételére választmányt alakított, amely meg is kezdte a tagosításba bevonandó földek osztályozását. Bár a törvény világosan meghatározta a tagosítás kulcsát, a választmány tagjai a maguk és megbízóik érdekének megfelelően mégis más-más kulcs alkalmazása mellett foglaltak állást. Voltak, akik a törvénynek megfelelően a jelenlegi birtok alapján, mások a belső telkek, ismét mások a leszármazási ág kulcsa szerint kívánták a rendezést. A tagosítás szükségességét egyik tábor sem vitatta, így a végrehajtáshoz hozzáfoghattak volna, de mivel a kulcs alkalmazását illetően alapvető ellentétek merültek fel, a vita eldöntése végett peres eljárásra volt szükség. A választmány határozata szerint a pert a jelenlegi birtok kulcsát pártoló tagoknak kellett volna megindítaniuk a más nézeten levők ellen. Mivel ennek nem tettek eleget, 1856 októberében Balla András és hét társa a maga és 131 böszörményi lakos nevében a leszármazási ág kulcsának megállapítása iránt a debreceni es. kir. megyei törvényszéknél a pert megindította. Az abszolútizmus idején ugyanis a Hajdúkerület törvényszéke nem működött. A felperesek keresetüket arra alapították, hogy őseik 1605-ben Kállót, majd 1609-ben ehelyett a böszörményi és pródi határt közadományként szerezték meg 100 ezer forint megfizetése mellett s mivel egyedül ők az adományos hajdúk ivadékai, az egész böszörményi és pródi határ őket illeti meg. A bíróság kötelezze tehát a jelenlegi böszörményi birtokosokat birtokuk jogcímének igazolására s aki nem tudja igazolni, hogy az adományos hajdúk maradéka, vagy a birtokot tősgyökeres hajdú jogon birja, az a böszörményi és pródi határban levő közös földekből birtoka után semmit se kapjon. A megyei törvényszék 1857. szeptember 23-án a felperesek keresetét elutasította és elrendelte, hogy a tagosítás kulcsa mindenkinek az összesítéskori bir272