Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúböszörmény, 1980)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nyakas Miklós: Sillye Gábor kormánybiztosi tevékenysége 1848—1849

ellenes és földesúr ellenes hangulatot szíthattak. Annyit mindenesetre tudunk, hogy a „Polgári megszökött Honvédek itthoni naponkinti botrányos kicsapongá­saikat" feljelentés követte, amelynek eredményeként jórészüket elfogták, más részük azonban — s ez ismét a hajdújoggal kapcsolatos törekvéseiket mutatja — Hajdúböszörménybe menekült, Sillye Gábor kormánybiztos védelme alá. 18 4 Amint tehát láthatjuk, szó sincs itt tulajdonképpeni ellenforradalmi maga­tartásról, hiszen a polgáriak viselkedése szervesen összefüggött korábbi anti­feudális, s jellegzetesen paraszti, kiváltságokat kereső magatartásukkal. Min­denesetre Kossuth ezzel nem lehetett tisztában, nem láthatta világosan a polgá­riak magatartása mögött meghúzódó, évtizedek küzdelmei alatt felgyülemlett mozgatórugókat. Egyébként a fontos tiszai átkelőhely védelme miatt jónak látta elrendelni a város katonai megszállását ! Miután áttekintettük Sillye Gábor 1848/49-es tevékenységét, ejtsünk szót politikai nézeteinek alakulásáról. Ezt ugyan többször és több összefüggésben is érintettük, mégsem árt arról összefoglaló áttekintést adnunk, hiszen egyéni né­zeteinek alakulása bizonyos általános tanulságokat is rejteget. Amint láthattuk, az az ügyvéd, akit 1848 nyarán Hajdúböszörmény város országgyűlési képviselőjének megválasztottak, a hajdúpárt embere volt ugyan, de pártjának olyan szószólója, akinek nézeteiben sajátosan, és egyben szerencsé­sen ötvöződtek a reformkor nézetei a hajdúnemesség sajátos elképzeléseivel. Ismeretes, hogy a forradalom szabadságharccá való átalakulása egyben a politikai ideológia radikalizálódását is jelentette, amely a szeptemberi fordulat után a reformnemesség tömeges balratolódásában öltött testet. Sillye Gábor a fejlemények tanulságait levonva szívvel-lélekkel állt a szabadságharc ügye mel­lé, aktív szerepet vállalt a honvédelemben, s Kossuth utasításait fenntartás nél­kül magáévá tette. A reformpolitika embere ebben az időben érett a forradalom szószólójává. Amíg 1847-ben a hajdúvárosok reformja által azt akarta elérni, hogy azok „erős és rendíthetetlen oszlopává váljanak a trónnak, alkotmánynak és szabadságnak", addig egy esztendő múlva már emlékeztet azokra a „sok isten­telenségekre és gonoszságokra, mellyeket a habsburgi házból volt magyar kirá­lyok a magyar nemzettel szemben elkövettek". 18 5 E kijelentésével mintegy elő­legezte áprilisi önmagát, azt a Sillye Gábort, aki alapító tagja volt a Radical Pártnak és aki a trónfosztást feltétel nélkül helyeselte. Sillye Gábor hangvétele 1849 januárjában a Habsburg-ház bűnével kapcso­latban forradalmian újszerű volt. Ellenpéldaként hivatkozhatunk Görgey egy nappal korábban kelt váci kiáltványára, amelyben a feldunai hadtest parancs­noka élesen elhatárolta magát az „idétlen republikánus" izgatásoktól, s kijelen­tette, hogy a küzdelem egyetlen célja az alkotmányos királyságnak — így ter­mészetesen az 1848-as törvényalkotásnak is — a biztosítása. 18 6 A politikai fejlemények Sillye Gábort látszottak igazolni, hiszen 1849 tava­szán napirendre került a Habsburg-ház trónfosztása. Bár utólag tudjuk, hogy az április 14-i deklaráció kellően át nem gondolt lépés volt, mégis aligha tévedünk, ha e kérdéskört mintegy vízválasztónak tekintjük a baloldal és jobboldal elkülö­nítésére. Sillye Gábor abban is különbözött a trónfosztást megszavazó képvise­lők tömegétől, hogy e nagy horderejű lépésnek saját, szűkebb pátriájában poli­tikai bázist igyekezett biztosítani, sőt azt továbbfejleszteni a köztársaság irányá­ba. Túlságosan merész dolgot aligha állítunk, ha úgy véljük, hogy a hajdú­böszörményi fejlemények egyedül Sillye Gábor személyes érdemének tudhatók be. Az országban első ízben ugyanis Hajdúböszörmény városa biztosította hiva­talosan is a magyar országgyűlést lépésének helyessége felől. A város április 29-én tartott közgyűlési jegyzőkönyve a következőket rögzítette: 18 7 „Sillye Gábor felhívására a nép kinyilatkoztatta, hogy a nemzet csak akkor lehet boldog, ha az igazgatási forma af nép felségén lesz alapítva, — ennélfogva jövőre nézve Ma­gyarországot köztársasággá óhajtja átváltoztatni." A fenti határozatot a kor­mánybiztos május negyedikén a képviselőház elé terjesztette, amely azt örven­detesen vette tudomásul. 18 8 261

Next

/
Oldalképek
Tartalom