Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúböszörmény, 1980)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nyakas Miklós: Sillye Gábor kormánybiztosi tevékenysége 1848—1849
A hat hajdúvárosból 1848. december 16-tól május 6-ig kiállított újoncok Város Önkéntes Toborzott Sorozott Összes Böszörmény Nánás Szoboszló 184 90 149 32 81 17 4 70 29 28 11 53 13 108 16 49 22 241 173 281 76 141 39 Hadház Dorog Vámospércs ÖSSZES 553 142 256 951 Nem kevésbé érdektelen megvizsgálnunk a három alakulat felfegyverzésének és ruházattal való ellátásának az ügyét. Amint tudjuk, a hajdúkerületi nemzetőrség felfegyverzését annak idején részben saját fegyverekkel, részben az állam által juttatókkal, részben pedig az egyes városok, illetve a kerület által készítettekkel oldották meg. Hajdúböszörmény városa például megbízatást adott két ácsmesternek szurony- és fokosnyelek készítésére. 8 2 Természetesen a három katonai alakulat felfegyverzése ennél lényegesen bonyolultabb feladatnak bizonyult és sokkal nagyobb anyagi terhekkel is járt. Ennek pénzügyi terhét az állam egyértelműen átvállalta. Sillye Gábor már 1848 szeptemberében erre a célra 150 000 forintot kért. 8 3 Az összeget legalább ilyen nagyságrendben meg is kapta, nem egyszerre természetesen, hanem a szükségleteknek megfelelően kérelem útján, s rendszerint csak akkor, ha a felvett pénzről előzőleg már elszámolt. A pénzt rendszerint a debreceni sóházból vette fel, így például október elején nyolcezer forintot a legszükségesebb felszerelésekre. 8 4 1848 decemberében Kossuth Lajostól lovakra és felszerelésekre 30 000 forintot kért. 8 5 Kossuth január 18-án utasította a kormánybiztost, hogy a felvett költségekről számolj ék el, ez meg is történt, s számadásait a legnagyobb rendben találták. 8 6 Február 18-án, miután a hadipénztár a Bocskai huszárok felszerelése miatt kiürült, a további költségekre újabb húszezer forintot kért. 8 7 A Honvédelmi Bizottmány március negyedikén kelt rendelete utasította, hogy újból számoljon el. 8 8 Március 16-án újabb nyolcezer forintra volt szüksége a 17. huszárezred még hátralevő felszereléseinek, a szabók, szíjgyártók, gombkötők és más kézművesek számláinak a kiegyenlítésére. 8 9 A hivatali bürokrácia azonban úgy látszik, akkor sem tagadta meg önmagát; a hadügyminisztérium április 25-én hivatalosan szólította fel a kormánybiztost a számadások pontos vezetésére, mert a február ötödikéről keltezett kimutatásán nem tudtak eligazodni. Figyelmeztették, hogy a „lovasságra vagy szintén a gyalogságra fordított álladalmi pénzekről elkülönítve is adatokkal támogatott számadásokat készítsen". 9 0 Amíg a Honvédelmi Bizottmány a ruházati felszerelések kérdését jórészt készpénzkiutalással oldotta meg, addig a fegyvereket vagy más felszerelési tárgyakat rendszerint az állami raktárakból utalták ki. így vett át például Birányi Ákos, a Bocskai csapat számvevője Pesten 1800 kulacsot, 1200 borjút és 1200 mellényt az „álladalmi kincstárból". 9 1 A kormány Debrecenbe költözése után pedig Nagyváradról kaptak vagy sok esetben csak reméltek kapni felszerelési tárgyakat. Tekintettel arra, hogy az állam pénzügyileg is támogatta a hajdúkerületi nemzetőrség felfegyverzését — Kossuth például 1849 januárjában e célra 10 000 forintot utaltatott ki — állandóan szorgalmazták a szétszéledt vagy szétszéledőben levő nemzetőrség felszerelési tárgyainak az összeszedését. 9 2 Ezt a reguláris alakulatoknak szánták. Sillye Gábor a felszerelési tárgyak döntő hányadát Pesten készíttette vagy szerette volna készíttetni. Rögtön azután, hogy Mészárostól kormánybiztosi kinevezését kézhez kapta, már szeptember 21-én leadta a megrendeléseket a posz250
