Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúböszörmény, 1980)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nyakas Miklós: Sillye Gábor kormánybiztosi tevékenysége 1848—1849
ból, a Hajdúkerület politikai súlyának növelése végett ezért tervbe vette, hogy kéri Kossuthtól valamennyi hajdúkerületi csapat egyesítését. 5 7 1848. december nyolcadikán kelt röplapja szerint a fenti időig a Hajdúvárosok már kiállítottak „négy század derék harcosokat", amelyek a pozsonyi táborban teljesítettek szolgálatot, a verbászi táborban pedig egy osztály lovasság, a Bocskai csapatban pedig már 1300 fő szolgál. 5 8 A Hajdúkerület közgyűlése 1848. december 18-án helyeslőleg vette tudomásul Sillye indítványát. 5 9 A kormánybiztos erre egyébként Kossuthtól ígéretet is kapott arra az esetre, ha Schlicket sikerül az északi fronton megverni. Görgey téli visszavonulása során a hajdúkerületi nemzetőrség Vácnál szétoszlott — arra hivatkozva, hogy a kerület számukra a pótdíjat nem fizette — s így önként adódott az a megoldás, hogy az ígv hazatérteket be kell sorozni a Bocskai-csapatba. Természetesen csak a 19—22 éves korosztályról lehetett szó, a rendelkezés azonban csorbát ütött a Bocskai-csapat önkéntességének az elvén. A sorozás azonban mégis elhúzódott, mert nem lehetett tudni, hogyan alakul önkéntes alapon a Bocskai-csapat személyi állománya. A megjött kimutatás szerint azonban a sorozásra szükség volt, s ezért a Hajdúkerület 1848 decemberi közgyűlése szigorúan meghagyta a városi elöljáróknak, hogy a rájuk eső újonclétszámot a 19—22 éves korosztályból haladéktalanul állítsák elő. 0' Az újoncozás gyakorlata újabb lendületet az 1849 január közepén meghirdetett majd leállított népfölkelés szétoszlása után nyert. Kossuth utasítására ekkor Sillye intézkedett, hogy a városok a „bármi szín alatt levő, akármikor haza jövendő önkénteseket azonnal erőhatalommal is szállítsák Böszörménybe a Hadfogadó kormányhoz" — tehát a Bocskai csapathoz. A többiek előtt pedig két lehetőség állott, vagy ők is besoroztatják magukat vagy pedig továbbra is az önkéntes nemzetőrségben teljesítenek szolgálatot. így az a problémájuk is megoldódhat — írta a kormánybiztos —, hogy az önkéntesek", akik „mindig azt kiabálták, hogy ők nem mint zsoldosok, hanem mint rendes katonák kívánnak szolgálni, nem lehet többé kifogásuk". Intézkedett afelől is, hogy a betegeket Böszörménybe kell szállítani, ahol az „álladalom fog gondoskodni gyógyításukról". Az alkalmatlanságot csak szigorú orvosi vizsgálat után mondhatják ki. (i l Megállapíthatjuk tehát, hogy a Bocskai csapat — amely a szervezés során a 17. (Bocskai) huszárezreddé, illetve az 52. és 53. gyalogzászlóaljjá alakult — legénységi állományának feltöltésében gyakorlattá vált a 19—22 éves korosztály sorozása, illetve az önkéntesek bevonása a nemzetőri szolgálatra kötelezett idősebb korosztály tagjai közül. Természetesen továbbra sem játszott elhanyagolható szerepet az eredetileg kizárólagosnak tartott módszer, a toborzás, amely részint a hajdúvárosok lakosságából, részint pedig más helyekről történhetett. Természetesen eleinte ez a hajdúvárosok lakosságára terjedt ki. A Hajdúkerület valamennyi városában tudomásunk van a Bocskai-csapat részére történt toborzásról. Nánáson ez például 1848 decemberében nyolc napon keresztül tartott, amelynek eredményeként harmincnégy újonc jelentkezett, s számukra fejenként egy-egy icce bort számolt el a toborzást vezető tiszt, Szellemy Mihály. 62 E toborzás nagyhatású emléke a Sillye Gábor kormánybiztos által írt, s 1849. január harmadikán kelt Fegyverre hajdúvitézek! című kiáltványa. 6 3 Miután röviden ismertette a Pest feladása következtében előállott új helyzetet, a hajdúvárosok népe számára a következő célt tűzte ki: „Fegyverre tehát barátaim, hajdúvitézek! emelkedjetek fel mindnyájan, mint egy óriás és tiporjátok össze a bennünket szolgaság járma alá nyűgözni akaró ellenséget; mutassátok meg a világnak, hogy ti derék apák méltó utódai vagytok. Az ifjak soroztassák be magokat rögtön a Bocskai-csapatba, hogy az őszfürtű öreg apákat s elaggott anyákat, a szüléket és testvéreket a rabló ellenség öldöklő fegyverétől megmenthessék; kövessék tehát Bocskai zászlóját az ifjak, hogy az ártatlan leányokat, kedveseiket a vad csoport meg ne fertőzhesse". A remek stílusú, a reformkorban oly kedvelt körmondatot mesterien alkalmazó kiáltvány mindvégig tudatosan olvasz247
