Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúböszörmény, 1980)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Bencsik János: Egyek község, az egri káptalan birtoka antifeudális és antiklerikális harca a XVIII. században

nyó Lőrincz, Régény András, Ungvári Ferenc, Balási Lőrinc, Faragó Ferenc, Szalai József, Uracs Gergely „ezen helységből elmentek . .. azért... mert amit a Méltóságos Földes Uraság ígért vala még nem adta nekiek . .." Mit is ígért nekik a káptalan? Balási Gergely így fogalmazta meg: „ ... az Uraság nekiek azt ígérte, hogy itten Egyeken 50—60 Catolikus Gazda ellakhatik és hogy itten egy Református sem fogna maradni. .." Az egyeki plébánostól 1769-ben pedig azt hallották, „hogy következendő télen egy kálvinista se fogna a Helységben telelni". A válságos években a közteher egészében azokra hárult, akik a kálvinisták közül a faluban maradtak. Most, hogy a katolikusok is mozgásba jöttek, továbbra is bizonytalan volt, hogy mások nyújtanak-e nekik segítséget a közterhek viselésében. Azok a katolikusok, akik maradni akartak, felmentek Egerbe, hogy emlékeztessék a prépostot ígéretére. „De semmi választ akkor Eő Nagysága nem adott, hanem őket nagyon el pirongatta." Visszajőve számosan Püspökladányba készülődtek. Csak úgy tudta a káptalan lecsillapítani őket, hogy újabb egy évre elengedte részükre a földesúri dézsmát. Az is természetes, hogy a plébános jelenléte állandó okot szolgáltatott a nyugtalanságra. Maga kereste is az alkalmat az összeütközésekre. 1770. október 27-én elment a kálvinisták egyik gyülekezetére, akik éppen a „református belső személyek marasztalásának" okán voltak együtt Szép Mihály gazda lakásán. Szipőcs György a helybeli katonaság hadnagya (!), Pintér Ferenc római katolikus főbíró és Mréna Ádám kántor társaságában lépett közibük. Az asztalnál ülve aztán vitát provokált arról, hogy „ki lenne az emberséges ember". Közben súlyosan sértegette a református vallást és annak híveit, akik szerinte eretnekek, ezért nem is emberek. Magát Simon István 24 éves új prédikátort is vitára kényszerítette, akit azzal sértett meg, hogy maga sem tudja, hogy mit mond a híveinek. Erre új tápot kapott a felekezetek közötti ellenségeskedés. Az új lakosokat a kálvinisták, érthető okon nem látták szívesen falujukban, hiszen azok részint szomszédaik házában, részint sajátjukban éltek. Többször volt közöttük tetlegességig fajuló vita, mire az új lakosok panasszal fordultak a káptalanhoz: ,,. .. a Reformátusok nem csak káromolnak, és azzal ijesztgetnek, hogy három esztendő múlva egy bottal sírva megyünk el, hogy két tél, és két nyár által meg próbályák, hány Matyók maradnak közöttük ... hanem még a külső pásztorokat is arra ingerelték, hogy ide be jővén a korcsmára bennünket csúfoljanak, káromoljanak és verjenek . .." Ügy látszik, hogy a falu vezetése is megoszlott. A főbíró már római katolikus gazda volt, a kaszálókat azonban református esküdtek osztották. Ma úgy látom, hogy a kritikus esztendő 1773 volt. Ekkorra kellett megszerkeszteni Egyek urbáriumát is, mint hogy meg is szerkesztették. „ ... Egyeken az úrbéri rendeletet is a protestánsok kárára hajtották végre. Ekkor (1773) a faluban 105 református család élt. Az úrbéri rendelet szerint Egyek község az első osztályba sorozott possessio volt, vagyis egy egész telek 28 hold szántóból és 10 kasza alá való rétből állt. A felosztás pedig a következőképpen történt: minden egyeki katolikus teljes sessiot kapott, a reformátusok közül pedig 11 gazda fél sessiot, 57 negyedet. Zsellérek maradtak, tehát nem kaptak földet 24-en, házatlan zsellérek pedig 13-an. Kimutatás az egyeki jobbágyok telki állományáról Évek családfő egész telek fél telek negyed telek zsellér háztalan zsellér összes telek 1767 120—139 11 21 34 35 19 30 1770 94 — 8 35 40 11 12,75 1773 149 30 19 64 33 13 55,5 225