Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúböszörmény, 1980)
RÉGÉSZET — ARCHÄOLOGIE - M. Antalóczy Ildikó: A nyíri izmaeliták központja, Böszörmény falu régészeti leletei I.
1976-ban a Gyógypedagógiai Intézet alapozásakor újabb Árpád-kori leletekre bukkantak. A helyszíni szemlét M. Nepper Ibolya végezte. A Hajdúsági Múzeumba ekkor egy cserépbogrács került beleltározásra : 4 6 HM ltsz. 76.4. Téglavörös színű, szürke-fekete koromfoltos, homokkal, kvarccal soványított, éles hasvonal nélküli, ívelt oldalú cserépbogrács, vízszintesen levágott, legömbölyített peremmel. Peremének belső kitüremlésénél egymással szemben két pár átfúrt lyuk. M: 19 cm, sz. á.: 22 cm, peremvastagság: 2 cm (21. kép). Utólagos vásárlásként az ugyaninnen származó következő tárgyakhoz jutottam: HM ltsz. 1980.1.1. Téglavörös színű, szürke-fekete füstfoltos, homokkal, kvarccal soványított, kihajló, szögletes peremű fazék. Peremétől aljáig egyre ritkuló sorokban, csigavonalasan bemélyített, fogaskerékkel készített minta található. Alján a fazekaskorong kereszt alakú lenyomata látszik. M: 22 cm, sz, á.: 16 cm, f. á. : 11 cm (22. kép). HM ltsz. 1980.1.2. Barnássárga színű, homokkal, kvarccal soványított anyagból készült, rosszul átégetett, gondos korongolású, széles fenekű, zömök, élesedő hasvonalú fazék, melynek felálló, hengeres, lekerektíett peremű, elsimított felületű nyakát két vízszintes hornyolat tagolja. Alján egy kis háromszög alakú fenékbélyeg látszik. M: 21 cm, sz. á.: 12 cm, f. á.: 13 cm (23. kép). Ajándékként 4 6 gyűjtöttem be: HM ltsz. 1980.1.3. Barnássárga színű, homokkal, kvarccal soványított agyagpalack vastagfalú nyaktöredéke, három lapos bordával tagolt, lekerekített peremmel, rajta 1,5 cm-es közökkel sekély, ferde, spirális bekarcolás. H: 10,5 cm, sz. á.: 4 cm. (24. kép) Szekeres József elmondása szerint, amikor 1976-ban az edényeket találták, a környéken több helyről is kb. 1 m mélyről lapáttal szedték ki a sok edénytöredéket, égett agyagdarabot, hulladékokat. Találtak egy őrlőkövet, meg egy piszkavashoz hasonlító, elrozsdásodott tárgyat is. (Ezek nem kerültek be a Hajdúsági Múzeumba.) 1979 áprilisában helyszíni szemlét tartottam a Gyógypedagógiai Intézet és a Szakmunkásképző környékén. A két intézet között és mögött még jókora beépítetlen szántóterület van, ahonnan változatos formájú cserépbogrács-peremtöredékeket (XIII. t. 1—12.) és hullámvonalas, párhuzamosan bekarcolt csigavonalas díszítésű, vagy fogaskerékmintás edényoldal-töredékeket (XIV. t. 1— 5,8.), különféle fejletlen, kettős tagolású, kihajló, felálló peremű fazéktöredékeket, ritkán szélükön belső bordás peremeket gyűjtöttem (XIV. t. 7, 9—17.). A Gyógypedagógiai Intézet és a téglagyári agyagbánya közötti Északi Lucernás nevű határrészen számtalan Árpád-kori edénytöredéket, változatos cserépbogrács-peremtöredékeket (XV. t. 1—6, 8—9.), fehéressárga színű, szemcsés anyagú, felálló, tagolt peremű edény ill. palack nyaktöredéket (XV. t. 10—11.), csigavonalas díszítésű, kihajló, tagolt fazékperemet (XV. t. 12.) találtam. A D-i részen az omladékos partfalban hulladékgödör és kemencék agyagtapasztásának maradványait figyeltem meg. 1979-ben a téglagyári agyagbánya északi részén az agyagkitermelő géppel dolgozók embercsontokat, állatcsontokat, szarmata kerámiát, Árpád-kori kemencéket — elmondásuk alapján feltétlenül házhoz tartozókat — és nagyon sok edénytöredéket találtak. Különböző cserépbogrács-peremek, kihajló lekerekített, fejletlenül tagolt fazékperem-töredéket és egy töredékes, de feltehetőleg kezdetleges, rombusz fülű egy darabból kovácsolt, tagolt taraj ú, kúp alakúra erősen lekopott tüskéjű vas kulcs (H: 16 cm, taraja: 4X3,5 cm, 25. kép) képezik ezt az anyagot. III. A részletes lelőhely-azonosító munkával célunk a falu kiterjedésének hozzávetőleges felmérésén túl annak megállapítása volt, hogy az egész leletekkel jelzett területet évszázadokon keresztül a pusztulásig folyamatosan használták-e, korábbi és későbbi falurészeket tudunk-e elkülöníteni, vagy a település 159
