Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúböszörmény, 1980)
RÉGÉSZET — ARCHÄOLOGIE - M. Antalóczy Ildikó: A nyíri izmaeliták központja, Böszörmény falu régészeti leletei I.
Nemrégiben a település É-i részén a téglagyár kitermelés céljából újabb földterületeket vett birtokába. A DK-i részen — a lelőhely beépített területek közötti utolsó kutatható telkein — építkezést terveznek. Mielőtt az Árpád-kori település utolsó objektumai is elpusztulnának, hitelesítő ásatás megindítását határoztuk el. Az ásatás megindítása előtt összegeztük az eddigi eredményeket. E munka során számtalan feljegyzést, levelet, jegyzéket, jelentést, újsághírt, fotót gyűjtöttünk, illetve találtunk a Hajdúsági Múzeum irattárában és adattárában, amelyeket a régészeti leltárkönyvek gyakran hiányos bejegyzéseivel, valamint több helybeli lakos (találó, szemtanú, begyűjtő, beadó, eladó, téglavető munkás, volt múzeumigazgató) által közölt adatokkal és saját helyszíni szemléink eredményeivel vetettünk egybe. Előzetes kutatásaink alapján 1979 július—augusztusában megindítottuk a több évre tervezett hitelesítő ásatást, melynek első évében 890 m 2 összefüggő területet tártunk fel. (Az ásatás helyét ld. a térképen.) Novemberben a város É-i részén, a Fazekas Gábor körúton, a Szabadhajdú, Kurucz, Kisfaludy utcákban végeztünk leletmentő ásatást, ahol számos, a településhez tartozó objektumot mentettünk meg. (Helyük a térképen fekete pontokkal jelölve.) Mivel ez utóbbi munkák során hiteles körülmények között gazdag leletanyagot gyűjtöttünk, és számtalan érdekes megfigyelést tettünk, elhatároztuk, hogy a feldolgozás első lépéseként a falu területéről 1979-ig, az ásatás megindításáig előkerült leleteket azonosítva, a belőle levonható következtetésekkel együtt közzé tesszük. 1 0 A dolgozat második részében tervezzük az ásatások anyagának közlését, mely következő évkönyvünkben kap helyet. Mielőtt a leletanyag ismertetésébe belekezdenénk feltétlenül meg kell említenünk, hogy a téglagyár közvetlen környékén szarmata és hunkori gazdag telep és temetőanyag, valamint avar temetőre utaló szórványok kerültek elő. A továbbiakban a népvándorláskori leletekre nem térünk ki, mindössze a topográfia szempontjából fontos előkerülési helyüket igyekszünk meghatározni, felsorolásukat pedig a lábjegyzetekben adjuk. II. H. Fekete Péternek — a Hajdúsági Múzeum volt igazgatójának — 1924-es feljegyzéséből 1 1 tudjuk, hogy a Dorogi út végén levő részvénytársasági téglavetőben a munkások partot omlasztottak, s két „régi (ókori) edény embercsontokkal a földben volt". A II— III. századi edényeket megszerezte a múzeumnak. 1 2 A Dorogi út végén részvénytársasági téglavető csak a jobb oldalon volt, mégpedig a mai téglagyár elődje. Akkoriban a fejtés még az út mellett, az égetőkemence közvetlen közelében folyt. 1 3 1931-ben Maghy Zoltán festőművész adott el a Déri Múzeumnak népvándorláskori anyag 1' 1 mellett Árpád-kori leleteket. Lelőhely: Hajdúböszörményi Téglagyár agyagbányája. DM ltsz. 1931.132. 1 5 Világossárga színű, belül helyenként koromfoltos, homokkal soványított, érdes felületű edény fenék- és oldaltöredéke. Oldalán vízszintes bekarcolt vonal, alján átlókkal ellátott, téglalap alakú fenékbélyeg. M: 9 cm, f. á.: 10 cm (1. kép). DM ltsz. 1931.133. Világosbarna és vörösesbarna, homokkal és csillámmal soványított, ívesen kihajló, lekerekített, tagolatlan peremű, különböző falvastagságú, közepesen kiégetett, díszítetlen fazékperem-töredékek mellett kihajló, felálló, lekerekített vagy szögletesen profilált peremek keskeny vagy széles laza hullámvonalas (I. t. 1— 2.), ferde körömbenyomásokkal (I. t. 4, 7—8.), többszörös, vízszintesen futó, fogaskerékmintás sorral (I. t. 6.) díszítettek, összesen 26 db. DM ltsz. 1931.134. Világosbarna vagy vörösesbarna apró kavics- és homokszemcsékkel soványított, kívül szögletesen profilált, szélesen tagolt (II. t. 1.), keskenyen tagolt (II. t. 4—6, 8.), alig tagolt (II. t. 7.), legömbölyített vastag (II. t. 2.) cserépbográcsperemek. Összesen 35 db. 133
