Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 3. (Hajdúböszörmény, 1977)
Nyakas Miklós: A Hajdúsági Múzeum helytörténeti gyűjteménye I. Pecsétnyomók és fémbélyegzők
Külön érdekessége és értéke a fenti csont pecsétnyomónak, hogy a másik oldalán — néhány évtizeddel későbbi évszámmal keltezve — a nánási ref. egyházra utaló vésetet találhatunk. Ezen az oldalon a pecsétnyomó közepén pelikánmadár ábrázolás található, amint az a csőrével a begyéből vért serkent ki, hogy a fiait táplálhassa. Tudnunk kell itt azt, hogy a pelikán tipikusan protestáns (református) szimbólum, amely az egyházat jelképezi, abban az értelemben, hogy az egyház is úgy táplálja híveit, mint a pelikán a fiókáit, tudniillik saját vérével. A madár alatt az 1820-as évszám olvasható. Ennek az oldalnak a körirata: „SIGIL. PAROCHIA ECCLAE C. H. NANASIENSI". 4 1 A jelen ismereteink szerint nem tudjuk megmagyarázni azt, hogy a pecsétnyomó miért készülhetett csontból, illetve azt, hogy az egyik oldalon miért a város, a másikon miért az egyház van érdekelve. Talán csak mintának készülhetett vagy szándékosan ilyenre csináltatták, nem tudjuk. A következő pecsétnyomónkat nemrégen sikerült begyűjtenünk, hajdan a derecskei nemesi kommunitás tulajdonát képezte. Anyaga sárgaréz, enyhén ovális alakú, nagyobbik átmérője 3,7 cm, hosszúsága 5 cm. A szintén sárgarézből készült nyél vége eredetileg is átfúrt, nyilván zsinór befűzésére szolgált. A pecsétnyomó közepén található a címerkép, pajzsalakban szablyát tartó kéz látható, fölötte leeresztett sisakból kiemelkedő és szablyát tartó sasmadár. A pajzs két oldalán egyenlően elosztva az 1840-es évszám olvasható. A pecsétnyomó körirata: „DERECSKEI NEMESSEG PETSETJE". 4 2 Tudjuk jól azt, hogy a nemesi kommunitások a falvak és a mezővárosok lakosságának armálissal rendelkező rétegét tömörítették, s e réteg a nemesi gondolatkör jegyében fogant sajátos jogi, szociális különállásának adott hangot. Az esetek döntő többségében a lakosság kisebbik hányadát alkották, így Derecskén is. A következő pecsétnyomónkat a hely szempontjából nem tudjuk azonosítani. Címerképként egy vízimadár szerepel, pontozott díszítéssel körbevéve. Körirata latin nyelvű: „SIGIL: KOMAROV: 1787". A köriratot is pontozott díszítés veszi körül. A pecsétnyomó anyaga sárgaréz, átmérője 2,7 cm, nyele törött állapotban 3 cm. 4 3 Már a polgári korszak terméke, de feltétlenül 1891 előttről származik az a fémbélyegző, amelyen sem címerkép, sem évszám nem szerepel, s amely a következő feliratot viseli : „VÁROSI BÍRÓSÁG HAJDUHADHÁZON". E tárgyunk abból a szempontból is érdekes, mert bepillantást enged abba a korba, amikor még az egyes hajdúvárosok igazságszolgáltatási jogkörrel rendelkeztek, illetve amikor Hajdúhadház a városok közé számítódott (1891). 4 4 A következő pecsétnyomónk, illetve fémbélyegzőnk szintén a polgári közigazgatás terméke és Tiszacsegéről származik. Elsőnek Tiszacsege községi pecsétnyomóját kell megemlítenünk. Anyaga sárgaréz, esztergályozott fanyéllel. A kör alakú nyomólap átmérője 3,5 cm. Középen Tiszacsege címerképe látható, egy Tiszában úszó kecsege. Itt említeném meg azt, hogy levéltári kutatásaim során már a XVII. század végéről találkoztam olyan csegei községi pecsétlenyomattal, amelyen címerképként szintén az említett halfajta szerepelt. Ehhez magyarázatként csak annyit, hogy a népetimológia — egyébként teljesen hibásan — Csege nevének eredetét a kecsegéből származtatja. A pecsétnyomó körirata a következő : „HAJDÚ VÁRMEGYE TISZACSEGE KÖZSÉG 1901". 4 5 A következő tárgyunk, mint említettem fémbélyegző. Sárgarézből készült, eredetileg esztergályozott fanyéllel, ez azonban ma már hiányzik. Ovális alakú, nagyobbik átmérője 4 cm. Címerkép nem található rajta, felirata a következő: „CSEGE KÖZSÉG HÚSSZEMLÉSZE". 4 6 41 Lelt. sz. 58. 84. 1. 42 Lelt. sz. 76. 5. 1. 43 Lelt. sz. 61. 86. 17. 44 Lelt. sz. 61. 31. 1. 45 Lelt. sz. 74. 4. 1. 46 Lelt. sz. 74. 5 .1. 180'
