Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 3. (Hajdúböszörmény, 1977)
Dankó Imre: Ételkonzerválás Hajdúböszörményben a századfordulón
volt, ezen állt a jól zárható ajtó. Az ilyen állandó építésű, nagy vermek a böszörményi szegénységnél lakóházként is elmentek. 3 0 Általánosabb volt azonban ezeknél a jó építésű, nagy vermeknél az olyan, amelyiknek csak egy vége volt. A szelement az ajtóval szembeni veremvégen nem tartotta ágas, hanem a lefelé tartó szelement beépítették a verem szélébe. Az ilyen lejtős tetőszerkezettel épített vermet is fedték náddal, de általánosabb volt a gally-, kukoricaszárfedés, amit aztán kívül is letapasztottak. Gyakori volt a boglyásverem is. 31 Ezeknél a nád, kukoricaszár vagy gallyfedélre rárakták a széna vagy a szalmaboglyát és ezáltal mindennél jobb tetőt biztosítottak a verem számára. A veremben a krumplit, répát, zöldséget, tormát homokkal vagy száraz törekkel befedték. Hideg téli időben nagyon vigyáztak a verem kinyitásával, nehogy a meleg kiszaladjon. Ezért sok veremnél, különösen a nagy kétvéges vermeknél (a jégvermeknél minden esetben) kettős bejárati ajtó volt. A két ajtó közti terület hőszigetelést végzett. A krumpli a jó melegben a tél vége felé kicsírázott. Január végén általános szokás volt a krumplit átvizsgálni és a csírákat letördelni. A zöldségfélék közül leginkább sárgarépát vermeltek. Ezt önállóan is felhasználták ételkészítésre (sárgarépa-főzelék). A sárgarépát a többi zöldségfélével együtt homokba tették. A zöldségféléket általában együtt vermelték a krumplival. Ahol az istállós tartású állatokat répával etették és ezért nagymennyiségű répára (marharépa) volt szükség, külön répásvermet építettek. 32 A répásverem semmiben sem különbözött a krumpli, zöldség tárolására készített vermektől. Ha azonban a répát csak ételkészítésre használták és tartották (kisebb mennyiségben), akkor ezt is együtt vermelték a krumplival, zöldségfélével. A századfordulón Hajdúböszörményben a répát élelmiszernek is használták. Különösen a szegénység szívesen tartotta és ette. A cukorrépából pedig a jómódúak is tartogattak egy kis mennyiséget ételkészítés, édesítés céljaira. Ahol termesztettek céklát, ott azt is vermelték és csak a felhasználás előtt vették elő. Olyan helyeken, ahol a verem nagy volt és nem töltötte ki a krumpli, zöldség, répa, ott előfordult, hogy a fejes káposztát is ott tartották. Nyáron, amikor a verem üresen állt, leszerelték róla az ajtót, állandóan szellőztették, szárították, hogy télre jó, száraz legyen. A vermeknek sajátos fajtája volt a gabonásverem. Á századfordulón Hajdúböszörményben még több volt belőlük, bár a gabonatárolást már inkább a kamrákba beépített hombárokban, vagy a külön erre a célra épített magtárak hombárjaiban végezték. A gabonavermelésnek bőséges irodalma van, ezért ezúttal nem is foglalkozunk vele behatóbban. 3 3 A gabonásvermekhez hasonlóan már a századfordulón háttérbe szorulóban levő gabonatartó volt a tornácra állított szuszék. A szuszék néha a kamrában kapott helyet. Behatóbban azonban ezzel a kérdéssel sem foglalkozunk, hiszen a termeivények tárolásának kérdése, még ha bizonyos mértékig ételkonzerválás is, nem tartozik tárgyunk körébe. A századfordulón Hajdúböszörményben csak a legnagyobb gazdaságokban, ott is csak ahol sok szarvasmarhát tartottak és nagy volt a répatermés, fordult elő, hogy a répát kúpozták. A répakúpokat azon répamennyiség számára készítették, amelyek nem fértek be a verembe. Egyszerű tárolási mód volt. Az udvar száraz részén, szalmára kúposán vagy nyeregtetőszerűen elhe30 Uo. 383. 31 Dankó I. 1970. 293—294. 32 Balogh I. 1969. 163. 33 H. Fekete P. 1948.; Nagy J. 1958.; Nagy Gy. 1963.; Ikvai N. 1966. 229'
