Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 3. (Hajdúböszörmény, 1977)
Papp József: A tiszacsegei tanyák népének „bárói", a dohánykertészek (1778—1945)
Németh Ferenc az árkusnál Zagyva Ferenc az Árkusnál Jakab Mihály az Árkusnál Handa György az Árkusnál Dudás György a Nagy kert ben Szuhágyi János a Nagykertben Özv. Berecz Andrásné a Nagykertben Medvedig Miklós kertész a Nagykertben Öttvös Imre szegény a Nagykertben A Mtsgos Uraságé a Nagykertben 130 pórét 9 mázsa 46 fontot, 160 pórét 10 mázsa 66 fontot, 180 pórét 14 mázsa 40 fontot, 200 pórét 14 mázsa 52 fontot, 200 pórét 11 mázsa 83 fontot, 25 pórét 1 mázsa 12 fontot, 44 pórét 1 mázsa 96 fontot, 18 pórét 1 mázsa 20 fontot, — pórét — mázsa — fontot, 110 pórét 7 mázsa 20 fontot, Summa : 5148 pórét 368 mázsa 9 font 1 2 A jobbágy-parasztok sem a földközösség idején, sem később a telki földeken nemigen termeltek dohányt. Ennek okát a kötött, háromnyomásos gazdálkodási rendben kereshetjük. Egyik-másik csupán csak a kertjében kísérletezett a dohány termesztésével, de ez nem volt számottevő. A falusiaktól vett dohány mennyisége 1820-ban volt a legtöbb, amikor is csak 4 mázsát tett ki. A szakképzettséget igénylő foglalkozás, nagyobb jövedelmezősége ellenére később, a jobbágyfelszabadítást követően sem csábította a falu lakosságát. A kisparaszti gazdaságokban elvétve, rövidebb ideig csak a második világháború utáni esztendőkben termeltek dohányt. Az idősebbek emlékeznek arra, hogy „a komin alatt 1919-ben megengedték, hogy a kertbe 200 tövet palántoljanak." 1 3 A kertészkedés, mint gazdálkodási mód, falunk parasztjai körében soha nem honosodott meg. A termelőszövetkezetek kertészei ma sem helybeliek, hanem a Heves megyei Túrára és Csányba valók. A múltban a falu őslakossága nem csak a dohányos mesterséget nem vállalta, hanem az uradalmak konvenciós cselédjeivé, szolgáivá se igen vált. Pedig mindig volt elég vagyontalan a faluban, hiszen már a XVIII. században jelentős számú vándormunkás járt el a Miskolc és Nyékládháza környéki szőlőkbe metszeni, kapálni, „napi Számmal Pénzt keresni". 1 4 Ezek után vizsgáljuk meg, hogy a dohányosok — vagy ahogyan falunkban nevezik őket — a kukások, mikor és honnan jöttek; mely családok foglalkoztak dohánykertészettel; jogviszonyaik és anyagi helyzetük hogyan alakult; miért „bárók" a dohányosok; és végül — mikor bomlottak fel a kukás közösségek? Mint azt már több ízben is említettük, a dohánykertészek első nagyobb csoportja 1778-ban érkezett a Vayak régi majorjába, a Szilágyba. A kertészeket a földesúr, Vay Ábrahám provizora, Dióssy György szervezte és fogadta fel éves szerződéssel. A Szilágyban megtelepülök „rész szerént Ároktőrül jöttek oda, rész szerént messzebbről is dohánytermesztésnek kedvéért". 1 5 A meszszebbről jöttek eredeti lakóhelyét sajnos, nem ismerjük, csupán csak annyit tudunk róluk, hogy a dohány termesztéséről nevezetes Jászság volt tágabb hazájuk. Az első telepesek között számontartanak még gyomaiakat is. A későbbiek során az utánpótlás főként Jászkisérről és Egerlövőről érkezett, de jöttek Ároktőről, Poroszlóról, Tiszaigarról, Tiszaörsről, Nádudvarról és a debreceni földekről (Elep, Ohat) is. A Szilágyban megtelepült dohányosokat a csegei 12 Uo. 13 Id. Papp József szóbeli közlése 1970. évben 14 Sz.Sz.m.L. Investigatio ad Novem Puncta urbarialia ex parte Possessionis Csege 1772. év 15 Debreceni Református Kollégium Levéltára Z.33/a 1786. év 191'
