Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 3. (Hajdúböszörmény, 1977)
Nyakas Miklós: A Hajdúsági Múzeum helytörténeti gyűjteménye I. Pecsétnyomók és fémbélyegzők
szereplő vitéz meglepően hasonlít Polgár hajdúváros 1697-ben készült pecsétnyomóján szereplő vitézéhez, amelyet az alábbiakban ismertetünk. 3 8 A polgári pecsétnyomó ugyancsak friss szerzemény a Hajdúsági Múzeumban, amely érdekességében és értékében vetekszik a balmazújvárosiéval. Tudjuk jól azt, hogy Polgár sokáig azonos helyzetben volt a többi nagyhajdú várossal, s a Hajdúkerület részét is képezte. A történeti irodalomból jól ismert tény, miként veszítette el hajdújogát, miként néptelenedett el 1717-ben, s miként települt újjá 1727-ben immár idegen telepesekkel. így tehát pecsétnyomónkban Polgár hajdani hajdúváros egyetlen tárgyi emlékét kell tisztelnünk. A pecsétnyomó elkészíttetésének a körülményeit nem ismerjük, de aligha járhatunk messze az igazságtól, ha úgy véljük, hogy az összefüggésben állhatott az egri káptalan által a város hajdújoga ellen indított nagy perrel, amelynek során a város végül kiváltságait elvesztette. A per folyamán válhatott a pecsétnyomó a hajdúközösség számára életbevágóan fontossá. Maga a tárgy szokatlan alakú, nyele rendkívül rövid, de vaskos. A 2,5 cm-es átmérővel szemben a nyél hossza mindössze 3 cm. A nyél vége ütésekkel lapított, ami utal eredeti használatára is, tudniillik száraz pecsétek készítésére használták, s ekkor a nyélre kalapáccsal üthettek. S valóban, levéltári kutatásaim alatt sok ízben találkoztam a jelzett pecsétnyomó lenyomatával (A Polgár története c. monográfiában még lenyomatról publikáltam azt), s azok kivétel nélkül mind szárazpecsétek voltak. Az anyaga magas ezüsttartalmú réz, vastag ezüst nyomólappal. A körirat szövege: „POLGÁR VARASA PECSETI". Középen kardot tartó hajdúvitéz látható, ugyanolyan süvegben, mint az újvárosi. A vitéz két oldalán elosztva az 1697-es évszám szerepel. 3 9 Méltán lehet párja az előzőeknek Téglás pecsétnyomója 1706-ból. Az igazság az, hogy nem is egy, hanem tulajdonképpen két pecsétnyomóval állunk szemben, ugyanis a nyél vége egy másik, kisebb méretű pecsétnyomónak van kiképezve. A tárgy maga sárgarézből készült, hossza 9,5 cm, a nagyobbik pecsétnyomó átmérője 2,8 cm, a kisebbiké 1,7 cm. A nagyobbik pecsétnyomó körirata: „TEGLASI PECSET 1706". Címerképként kardot tartó kéz és egy csillag látható cirádákkal körülvéve. Tudjuk nagyon jól azt, hogy Téglás magánföldesúri hajdútelep volt a XVII. században, s a Rákóczi-szabadságharc alatt pontosan a kérdéses időben sorolták a hajdúvárosok közé. A hajdúvárosok egy ízben maguk is Tégláson ültek össze. Aligha tévedünk tehát, ha a pecsétnyomó készítését ezzel a változással indokoljuk, hiszen a kardot tartó kéz egyáltalán nem szokatlan a hajdúvárosok szimbólumai között. A kisebbik pecsétnyomó gyakorlatilag ugyanazt ábrázolja, mint a nagyobbik. Középen a kardot tartó kéz látható, valamint a csillag, a ciráda is ugyanaz, bár itt a helyszűke miatt némi torzulás figyelhető meg. A köriratban némi változás tapasztalható: „TEGLASI HELYSEG PECZETYE 1706" — olvashatjuk. 4 0 A következő pecsétnyomónk nagy talányokat rejteget. Anyaga is szokatlan! Csontból készült, nyele nincsen, illetve mindkét oldalán véset található. Az enyhén ellipszis alakú tárgy nagyobbik átmérője 3,2 cm, a kisebbiké 2,8 cm. A pecsétnyomó egyik oldalának a vésete arról árulkodik, hogy az Hajdúnánás városa számára készülhetett. A címerkép azonban nem azonos a későbbiekben Nánás város által kodifikált címerképhez, azon ugyanis egész alakos hajdúvitéz látható, kezében szablyával (?), fején süveggel. A címerkép felső részét egy leeresztett sisakból kiemelkedő, szablyát tartó kéz zárja le, mellette szimmetrikusan elhelyezve két csillag. A vitézt körbezáró pajzs cifrákkal díszített. A pecsétnyomó körirata magyarnyelvű: „PRIVIL. H. NANASVAROSPECSETYE- 1786". 38 Lelt. sz. 76. 9. 1. Itt jegyezzük meg, hogy a pecsétnyomón a vitéz figurájának dereka táján két oldalán egyenlően elosztva jellegzetes cirádás „díszítés" látható. Könnyen lehetséges, hogy az valamilyen török írás. A pecsétnyomó készítésének időpontjában még a hódoltság végén vagyunk, s a környékünkön Nagyvárad még török kézen van. 39 Lelt. sz. 74. 2. 1. 40 Lelt. sz. 74. 3. 1. 12* 179
