Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 3. (Hajdúböszörmény, 1977)
Nagy Sándor: A tiszacsegei Nagymajor
A polgári birtok megalapítója: Rosinger Lajos 1920-ban meghalt, s a birtokot fiai: Radák József debreceni lakos és testvére, dr. Radák Henrik budapesti ügyvéd örökölték. Ettől kezdve a gazdaságot a mezőgazdasági akadémiát végzett Radák József irányította, ő 1936-ban meghalt, gyermeke nem volt, így a birtok fele részét özvegye örökölte. 1942-ben a fasiszta törvények alapján az egész birtok kisajátítás folytán az Országos Földhitelintézet tulajdonába került. Az 1920 végén beharangozott földbirtokreform, mint a többit, ezt a nagybirtokot sem érintette komolyabb mértékben. Az 1920. évi XXXVI. tc.-nek — a bevezető sorok szerint — az volt a célja, hogy a magyar földbirtok megoszlását helyesebbé tegye, a juttatásból azonban kizárta azokat, akik az első világháborút követő forradalmi mozgalmakban részt vettek és a törvényes állami és társadalmi rendre veszélyes magatartást tanúsítottak, vagy megátalkodottan rendbontók, a föld igénybevételét pedig olyan bonyolult eljáráshoz kötötte, ami eleve lehetetlenné tette még a törvény által kitűzött igen szerény méretű reform megvalósítását is. S hogy ez mennyire így volt, mutatja a nagymajori birtok is. 1923. december 8-án jegyezték fel a telekkönyvben, hogy az Országos Földbirtokrendező Bíróság ítélete alapján a Nagymajori dűlőben 145 kat. hold 1244 négyszögöl területű szántóra, amelyből 121 hold 1083 négyszögöl ártérbe esett, a Bersenyes dűlőben 156 hold 79 négyszögöl ártéri szántóra, 26 hold 398 négyszögöl ártéri rétre, 2 hold 360 négyszögöl nádasra, 435 négyszögöl árokra és 848 négyszögöl útra az 1920: XXXVI. tc.-ben szabályozott megváltási eljárás megindult. A megváltási eljárás tehát összesen 331 hold 164 négyszögöl területre vonatkozott. 1925-ig azonban semmi sem történt. Ekkor 261 négyszögölet megváltottak és a reform céljára használták fel. 1927-ben 2 hold 1232 négyszögöl megváltására került sor. A törvény 1920 novemberében lépett hatályba, s több mint hat év alatt csak annyira jutottak a végrehajtásban, hogy a 2164 holdból 2 hold 1493 négyszögölet vettek el, természetesen ennek az árát is megkapták a nagybirtok tulajdonosai. 1928 decemberében feljegyezték a telekkönyvben, hogy a korábbi 331 hold 164 négyszögöl figyelembevételével a birtokot érintő megváltási eljárás összesen 597 hold 1219 négyszögölre terjed ki, természetesen nem a jó minőségű és könnyen megközelíthető földekre. Három évvel később — 1931-ben — befejeződött a földbirtokrendezés, s végül is 565 hold 52 négyszögölet váltottak meg. Tizenegy esztendő kellett tehát a törvény végrehajtásához s az eredmény: 565 hold igénybevétele. A nagybirtok területe így 1599 hold 165 négyszögölre csökkent, ami ugyan nem jelentette, hogy „a magyar földbirtok megoszlása helyesebbé" vált, arra azonban fölöttébb jó volt, hogy a két tulajdonosnak — egyikük gyermektelen, másikuk egygyermekes volt — gondtalan életet biztosítson még a nagy világgazdasági válság éveiben is. 1930 novemberében ugyan a Pesti Magyar Kereskedelmi Banktól 36 000 arany dollár kölcsönt vettek fel, de ezt a következő év március 1-től kezdve, évente két részletben az arany dollárnak megfelelő pengőben vissza is fizették. A felszabadulás után a fasiszta törvények hatályon kívül helyezése következtében a két tulajdonosnak meghagytak 170 kat. hold 777 négyszögöl területű szántót, legelőt, rétet, erdőt, kertet, szőlőt, a kastélyt és 5 gazdasági épületet. A két tulajdonos: az öreg pesti ügyvéd és testvérének ugyancsak idős özvegye nem sokat tudott kezdeni a meghagyott földdel. Az ügyvéd javakorabeli, kertészeti főiskolát végzett lánya próbálkozott a megműveltetéssel. A ta165'
