Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 3. (Hajdúböszörmény, 1977)

Nagy Sándor: A tiszacsegei Nagymajor

gatlant terhelő adókat a bérlő köteles fizetni, ebbeli kötelezettségét most még részletesebben szabályozta a szerződés: „A bérlő a haszonbér összegén felül köteles az összes már jelenleg is fennálló s a még később bármi cím alatt is behozandó mindennemű állami, vármegyei, járási, községi, vasúti, továbbá iskolai adókat, tanítói nyugdíjt és pótadókat, a katonai beszállásolással járó költségeket, előfogatokat s az e címen s ezek helyett kivetett, vagy jövőben kivetendő adózásokat, mindennemű közmunkát, az útadót, a kéményseprési díjakat s egyáltalán a kibérelt javak birtoklásával kapcsolatos bármely nemű, című, akár készpénzben, akár természetbeni összes közterheket és szolgáltatásokat viselni." A bérlő által adandó biztosíték összegét 26 000 koronában határozták meg, s ha a szerződést a báró bontaná fel, az általa fizetendő kártérítés összegét a bérleti időből még hátralevő minden év után 20 000 legfeljebb azonban 100 000 koronában állapították meg. Bizonyára a pénz értékének jelentős változása okozta, hogy a szerződés lejárta előtt négy évvel magasabb bérleti díjjal további 15 évre megújították a haszonbérletet. Bármilyen indokból is történt az újabb szerződés megkötése, az bizonyos, hogy Rosinger Lajos sem járt rosszul a bérlettel, mert már 18 évi gazdálkodás után, 1908-ban ideiglenes adásvételi szerződéssel az 5126 holdból 2164 hold 217 négyszögölet a hozzá tartozó lakó és gazdasági épületekkel, valamint a kastéllyal 1 082 067 korona 77 fillér vételárért megvásárolt. A végleges adásvételi szerződést 1909. március 8-án Miskolcon kötötték meg akként, hogy a haszonbérleti szerződés 1909. március 24-ig változatlanul hatályban marad és részletesen szabályozták a vételár megfizetését. Rosinger Lajos az ideiglenes szerződés aláírásával egyidejűleg 216 413 korona 56 fillért kifizetett, s a fentmaradt 865 654 korona 21 fillér kiegyenlítésére vonatkozóan úgy állapodtak meg, hogy amennyiben a bérlő a bérleti feltételeket 1909. április 24. napjáig pontosan teljesíti, a biztosítékul letett 26 000 koronát, valamint a bérleti szerződés felbontása következtében a bérlőt megillető 100 000, összesen tehát 126 000 koronát az első részlet törlesztésére számolják el. A további kiegyenlítésre a vevő 568 000 korona hitelt vesz fel a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézetétől, s ebből 1909. április 24-én 541 033 korona 88 fillért Vay Béla meghatalmazottja kezéhez kifizet, a fenímaradó 198 620 korona 33 fillér vételárat pedig évi 4 1/4% kamataival együtt 1909. április 24. napjától számított 10 év alatt egyenlő részletekben fizeti meg. Az adásvételi szerződésben azt is kikötötte a báró, hogy a 198 620 korona 33 fillér vételár hátralékot a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézetétől felveendő kölcsönt követő rangsorban jelzálogként a telekkönyvbe bejegyzik. Emellett Rosinger Lajos a szerződés aláírásával egyidejűleg átadott egy olyan végrehajtható közjegyzői okiratot is, amely feljogosította a bárót és jogutódait, hogy ha a vevő, vagy jogutódai a vételár bármely részletének a kikötött időben történő megfizetését elmulasztanák, a hátralékot perindítás nélkül jogosult behajtani. Ilyesmire azonban nem került sor, mert Rosinger Lajos a vételárat jóval a tízéves határidő előtt teljesen kifizette, valószínűleg az 1911. szeptember 1-én ugyancsak a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézetétől felvett 175 000 korona hitelből, úgyhogy a báró javára bejegyzett jelzálogjogot a telekkönyvi hatóság már 1911. október 17-én törölte. 1921. február 9-én törölte a most említett hitelt, majd 1924. január 17-én az 568 000 korona jelzálogjogot is s a birtok 1930. november 13-ig tehermentes volt. il* 163