Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 3. (Hajdúböszörmény, 1977)
Ötvös János: A Hortobágy növényvilága
pedicellata) és a buglyos boglárka (Ranunculus polyphyllus), valamint a sziki boglárka (Batrachium petiveri), a sugaras boglárka (Batrachium radians) és a nagy víziboglárka (Batrachium aquatile) — mikor ez virít, tömeges előfordulása miatt, a víz felszíne úgy néz ki, mintha hópelyhekkel lenne behintve. A hortobágyi szikes mocsaraknak tavasszal bőségesen van vizük (főleg hóolvadásból), de sok részük a nyári hőségben kiszárad. A szikes mocsári társulás (Bolboschoenetum maritimi) igen kevert állományú. Jellemző tagjai a zsióka (Bolboschoenus maritimus), a tavi káka (Schoenoplectus lacusrtis) és a sziki káka (Schoenoplectus tabernaemontani). Állandó tag még a nád, gyékény (különösen a keskenylevelű), a vízi harmatkása (Glyceria maxima). A kísérő növények közt sok olyat találunk, melyek a nedves sziki rét növényei. Ilyen kísérő pl. a mocsári csetkáka (Eleocharis palustris), vesszős füzény (Lythrum virgatum), mocsár kutyatej (Euphorbia palustris) stb. Az egykori zsombékosok (Caricetum elatae) végleg eltűntek, maradványaikkal nem is érdemes foglalkozni. A réti életközösség növényei Hortobágyi viszonylatban a sziki rétnek kétféle típusát különböztethetjük meg úm. nedves és száraz sziki rétet. Mivel a nedves sziki rétnek sok faja benyomul a mocsári társulásba is és viszont, ezért helyénvalónak látszik, hogy először a nedves sziki rét növényeivel ismerkedjünk meg. A nedvesség és a sótartalom foka szerint az I. és II. osztályú sziken Ecsetpázsitos sziki rét (Agrosti-Alopecuretum pratensis), Harmatkásás sziki rét (Agrosti-Glycerietum poiformis) és Csetkákás sziki rét (Agrosti-EleochariÁlopecuretum geniculati) társulásokat különböztetünk meg. Itt kívánom megjegyezni, hogy a társulások egyes tagjai más társulásokban is előfordulnak. Ezek a rétek tavasszal csak kis ideig vannak víz alatt és kiszáradásuk után jó kaszálót szolgáltatnak. Az ecsetpázsitos társulás jellemző tagjai: a fehér tippan (Agrostis stolonifera), réti ecsetpázsit (Alopecurus pratensis). Ezek az uralkodó fajok, mellettük megemlítendők még az erdei kányafű (Rorippa silvestris ssp. kerneri), mely nagy sárga foltokat alkot a tavaszi réten, továbbá a sziki here (Lotus tenuis), eperhere (Trifolium fragiferum), kétfészkű aszat (Cirsium brachycephalum), keskenylevelű lórom (Rumex stenophyllus), a vesszős füzény, murok (Daucus carota) mely tömeges, fehér színű ernyőivel színezi a rétet, továbbá a mocsári nefelejcs (Myosotis palustris) és az ugyancsak nagy sárga foltokat alkotó réti peremizs (Inula britannica). A harmatkásás társulásból a fehér tippan mellett megemlítendő még a másik uralkodó faj a réti harmatkása (Glyceria fluitans ssp. poiformis), továbbiak a gyűrűs borgyökér (Oenantha silaifolia), réti sás (Carex distans), réti szittyó (Juncus compressus), buborcsboglárka (Ranunculus sardous), sziki boglárka (Ranunculus laterifolius), indás pimpó (Potentilla reptans), csombor menta (Mentha pulegium) mely tömeges lilás virágával eleveníti a tavaszi zöldet. Megemlítendő még a mocsári galaj (Galium palustre), a sovány perje (Poa triviális), varangyszittyó (Juncus bufonius) és a mocsári sás (Carex acutiformis) mely kis mértékben a zsombékost utánozza. Ezek a nagy tömegű, színes virágú rétek adják a Hortobágy tavaszi szépségét. A csetkákás sziki rét jellemző faja a gombos ecsetpázsit (Alopecurus 11
