Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)
Veliky János: A hajdúvárosok politikai vezetőrétegének szerkezetváltozása és a virilizmus kölcsönviszonya a polgári forradalom után
I igazgatási szervek helyreállítása ügyében már az októberi diplomát követő napokban a Hajdúböszörményi Polgári Casinó világos, kész programot, felhívást bocsátott ki a még élő, 1848-ban megválasztott tisztviselőkhöz. A hajdúböszörményi polgári kaszinót 1857-ben alapították. 1 5 A kaszinó élén a közigazgatás által választott választmány állt. A választmány tagjai: elnök, alelnök, titkár, pénztáros, ügyész, háznagy és az évek során 7—12 közötti számú választmányi tag. Az 1857-es alapító tagok között az 1848-as politikai vezetőréteg jó néhány exponált személyisége szerepelt, pl. Botos Ferenc ügyvéd, a böszörményi nemzetőrség kapitánya, 1849 végén kinevezett kerületi számvevő, Somossy Mihály nemzetőr főhadnagy, Kovács András városi főhadnagy. A 48-as politikusok családjai, fiai is megtalálhatók a tagok között: ilyenek a Csiha, Karap, Somossy, Lengyel, Hadházi család, akik egyébként a hajdú városok leggazdagabbjai közé tartoztak. Később az elsők között léptek be a közigazgatás különböző szintű vezetői, Sillye Gábor kerületi főkapitány, Weszprémy Gáspár kerületi alkapitány, Baltazár János kerületi főmérnök, Ránky Béla városi tisztviselő stb. A hajdúböszörményi polgári kaszinó befolyásolhatta a kerület politikai életének alakulását, mivel tagjai között a legnevesebb 48-as politikusoktól kezdve a 60-as évek vezetőiig sokan szerepeltek. A 60-as években elnökei voltak: Sillye Gábor, Varga Antal, Gaál Mihály, Weszprémy Gáspár. A kaszinó politikai irányvonala — mint általában a hajdú városoké — közel állt a vármegyei középnemesség felfogásához. Éppen ezért választották 1864. november 27-én tiszteletbeli taggá Deák Ferencet, Tisza Kálmánt, Bónis Sámuelt. A kaszinó ebben az időben lép be a Kisfaludi Társaság pártolóinak sorába. A kaszinóba megrendelt hírlapok között a legfontosabb politikai és gazdászati folyóiratok, kiadványok megtalálhatók. A kaszinó járatta a Budapesti Hírlap, a Magyarország, a Vasárnapi Űjság, a Politikai LJjdonságok, a Pesti Napló, a Budapesti Képes Újság, a Bécsi Híradó, a Hazánk és Külföld, a Hortobágy, a Debreceni Nagyváradi Értesítő, a Magyar Sajtó, a Protestáns egyházi lap, a Debreceni Közlöny, a Szépirodalmi Figyelő, a Donau Zeitung, a Koszorú, A Hon, az Üstökös, a Falusi Gazda, az Iparosok Lapja című lapokat és periodikákat. 1859-ben a kaszinó könyvtárában 145 mű 192 kötetben volt található. A könyvtár egyéni adományokból gyűlt össze. Sillye Gábor saját költségén megrendelte Vörösmarty összes műveit, Szente Bálint pedig 17 db francia és német nyelvű művel gyarapította az állományt. A XIX. század végére azonban jellemző módon a könyvtári állomány szerkezete is átalakult, a polcok megteltek Jókai regényeivel, és a XX. század elején megjelentek a fiatal Herczeg Ferenc munkái. A kaszinó a helyi felső réteg politikai fórumává vált, falai között megtalálhatók a fontosabb politikai, irodalmi és gazdászati sajtóanyag és a kor néhány kedvelt költőjének, írójának „összes művei". A kaszinó adott helyet Hajdúböszörményben az 1850—60-as évek nemzedéke politikai tevékenységének. Bizonyos, hogy ezt a mozgalmasabb életet az 1867-et követő politikailag nyugodtabb évek sora, de főként a Hajdil Kerület és a hajdú városok különállásának megszüntetése ellaposították. A társasági és politikai élet színtere, majd az új megyeszékhely Debrecen lesz. A böszörményi kaszinó politikai és közművelődési jelentőségéből a század végére veszített, 120
