Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)

É. Kiss Sándor: Fok

Ê. Kiss Sándor FOK Ha a Kilenclyukú-hídtól a Hortobágy folyó mentén felfelé indulunk, egy fél órai gyaloglás után a jobb parton elérjük a Mátai-fokot, egy jó órai út után pedig a bal parton a Kar ácson-fokot. A Kadarcs eret a Mátai út a Boros-foknál szeli át, az Árkus bal partján pedig egyik jeles hely a Fejérnád foka. Ha mainapság megkérdezi az ember ott, a pusztán élő. a pusztán lakó, a Hortobágyot jól ismerő embertől, mi az a fok, amiről az említett nevekben szó esik: Nem tudom, így híjják: esetleg egy vállrándítás és csodálkozó tekintet a felelet. Ma már kevés a fok elnevezésű hely a Hortobágyon, de a 100—200 évvel ezelőtti iratokat, delineatiókat, rajzolatokat tanulmányozva még a Dankó foka, Tárkány-fok, Fekete-rét fok ja. Borsós-fok, Fecske-fok, Ludas foka, Halas foka, Kutas-fok, Szántás foka, Ó-fok. Üj-fok, Tartó-fok, Völgyes foka, Kenderátó foka és egyéb fok nevezeteket találunk. Régebben inkább a birtokviszonyra utaló foka, fok ja személyragos forma volt a gyakoribb, később a jelzős szószerkezetre mutató ragtalan fok alak lett az általános. A legrégibb időktől fogva egészen a. múlt század végéig a népi földrajzi elnevezések között talán a fok volt országszerte a leggyakoribb. A Siót 1055—1302-ig Fuc, Fuk, 1211—1278-ig Foc, Fok néven emlegetik a források, s ugyanezekben a formákban fordul elő kételemű helynevek tagjaként is. Pl. 1211: Tulgus foka = Tölgyes foka, Tulus focca — TÖlÖs fok ja. Harangiul foca — Harangod foka; 1231: Buryas foka — Burjás foka; 1278: Horkos foka; 1296: Zugoufuk — Zúgó-fok; 1308: Ivanus foka — Ivános foka, Zouorfuk = Zavar-fok; 1322: Thoufouk = Tó-fok; 1349: Netechthoufok = Netecstó-fok, Jaroufok = Járó-fok; 1352: Mendenesfoka ------ Mindenes foka, Pentuk foka = Péntek foka, Netechefoka — Neiecse foka; 1358: Turukfok = Torok-fok; 1381: Korláthfoka, Kovachfoka Kovács foka, Akathaszegfoka = Akadószeg foka; 1382: Kyspeterfoka - -- Kispéter foka; 1384: Zerrterezaporafok — Szemereszapora~fok; 1386; Swlymosfoka — Sulymos foka; 1399: Zwgofoka — Zugó foka; 1401: Kazrnerfok — Kázmér-fok; 1415: Zydalmthauafoka — Szidalomtava foka; 1423: Halowfokeley — Hálófok eleje; 1439: Pechfoka — Pécs foka, Kerekfewfoka = Kerekfő foka, Cherethyefok = Cseretöve-fok; Holththyzafoka — Holttisza foka; 1479: Kerechetfoka = Kerecset foka; 1480: Naghfok — Nagy-fok, stb.

1 Három-négy évszázad múlva sem kevesbedik az ilyen helynevek száma, amelyeknek egyik eleme a fok főnév. Az Oklevélszótár idézi 1790-ből: „Tokaj alatt Ladányon felly ül ki szakad a' Tiszából egy fok, amely Sebesnek hívatik." Az újabb időkből pedig a Pélyi fok és Kunfok helyneveket említi Ároktőről.

1 Bayer József közli Bogyiszlóról (szekszárdi járás) a Tejes foka, Hármasfok, Czenesfoka, Vámfok, Ábrahám foka, Berka foka, Piczót foka, Tukot 295