Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)

Fintha István: Madárcönológiai vizsgálatok a Hortobágyon. A Meggyes-erdő

Species D% Táplálékszerző hely 1. Corvus frugilegus 64,98 rétek, legelők, mezőgazdasági ter. 2. Nycticorax nycticorax 24,58 halastavak, vizes laposok 3. Falco vespertinus 2,69 rétek, legelők, szántók (fölött) 4. Falco tinnunculus 0,54 rétek, legelők, szántók 5. Asio otus 0,54 rétek, legelők, szántók 6. Ardeola ralloides 0,20 halastavak 7. Egretta garzetta 0,20 halastavak 8. Coloeus monedula 0,13 rétek, legelők, mezőgazdasági ter. 9. Ciconia ciconia 0,07 nedves rétek, vizes laposok 10. Anas platyrhynchos 0,07 nedves rétek, vizes laposok 11. Falco subbuteo 0,07 rétek, legelők, szántók (fölött) 12. Coracias garrulus 0,07 rétek, legelők, szántók (fölött) ÖSSZESEN: 94,14 2. táblázat. Az erdőn kívül táplálkozó fajok fészekszámának relatív megoszlása. A legtöbb hortobágyi erdőhöz hasonlóan a Meggyesnek is megvan az a másik jelentős szerepe, hogy pihenőhelyet és élelmet nyújt a pusztán keresztül vonuló madárseregeknek. Egyes őszi és tavaszi hónapokban az ideiglenes tartózkodásra összegyűlt énekesek néha igen vegyes, nagy egyedszámú csoportokban találhatóak itt. A nyílt terepen áthaladók számára egyébként (különösen keményebb időben) minden menedék fontos, de az idegen biotópban megjelenő madársereg szokatlan látvány is lehet. Gyakran találkoztam már a halastavak nádas-szegélyében kóborló királykacsapatokkal, süvöltőkkel; sőt, még inkább megleptek az üres hodályokban, elhagyott pásztorkunyhókban lappangó füzikék, poszáták, szőlőrigók. Mielőtt a tüzetesebb rész következnék, a vizsgálatok elméleti kérdései ről és metodikájáról kell beszélnem. A leírás két részre oszlik, ugyanis külön foglalkozom a fészkelőkkel, máshol szólok a „vendég-fajoknak" neve-