Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)
Nyakas Miklós: Polgár mezőváros különös jogállása a XVIII. században (a separata porta)
azonban nem vethető össze a mezővárosok sorában is szerény Polgárral. Bár Eger jogállása is különösnek mondható, az mégsem tartozik a polgári „separata porta" típusához. Eltekintve most az ún. szabad kerületek különálló portáitól, azt tapasztaljuk, hogy találkozhattunk a fentieken kívül még néhány olyan várossal, amely a portafelosztások évében még nem nyerte el a kiváltságot. Ilyen volt Győr városa, amely csak 1743. márc. 6-án lett sz. kir. város, s az országgyűlés ezt a jogát az 1751. évi 27. tc.-ben cikkelyezte be Komárom, Újvidék és Zombor városokkal együtt." Esztergom városa (pontosabban egy része) I. József 1708-ban kelt privilégiumlevelével jutott e ranghoz, illetve — az oklevél szavaival — visszahelyezték „egykori állapotába". 9 3 Debrecen, Szatmár és Németi bár csak e kiváltságot 1715-ben nyerték el, már ennek előtte gyakorolhatták a királyi városok jogait. Legérdekesebb kétségtelenül Kanizsa esete! E város ugyanis végig oppidum maradt, szabad királyi városi rangot sohasem nyert, a vizsgált időszakban azonban különálló portákkal rendelkezett!"' Nem vállalkozhatunk arra, hogy a fenti városok által felvetett problémakört megválaszolhassuk, csupán jelezzük Orosz István lektori véleményét figyelembe véve, hogy ezek jó része (Kanizsa, Győr, Esztergom, Kálló) megerősített véghely volt, s egyrészük egyházi földesuraság alatt állott. Vizsgálódásaink eredményeként tehát újra aláhúzhatjuk, hogy Polgár helyzete az egész országban a rendkívül ritka esetek közé tartozott, arról nem is beszélve, hogy jelentőségében (végvár sem volt!), nem hasonlítható össze a fenti kivételekkel. Helyzetét azonban külső erők alakították ilyenné! Mindenekelőtt a földesúr érdeke és a tágabb környék sorsának alakulása; bár Polgár és Szabolcs vármegye között már a XVI. század folyamán bizonyos pontokon meglazultak a szálak, döntő fordulat a XVII. század folyamán következett be, amikor Polgár hajdúváros lett, s így a megyével minden kapcsolata megszűnt. A különös jogállás kialakulásában alapvető mozzanat volt a hajdúváros elpusztulta; amint láthattuk Polgár portaszámát sem a Hajdúkerület, sem a megye nem akarta vállalni, s így paradox módon ténylegesen lakatlanul (1717 és 1727 között) alakult ki a rendkívül nagy előnyöket nyújtó jogállás. A külön kezelt porták történeti kialakulása tehát homlokegyenest ellenkező, mint az a szabad királyi városoknál történt, hiszen ott a gazdasági fejlődés, iparosodás volt a mozgatórugója a jogok megszerzésének, míg Polgár esetében ténylegesen a külső erők játéka folytán alakulhatott az ki. Sajnos rendkívül keveset tudunk mondani arról, ahogyan a jobbágyközösségen belül megszervezték az adóigazgatást. A kutatás e té.en áthághatatlan nehézségekbe ütközik, hiszen a város levéltára megsemmisült," 5 a földesúr magánlevéltára pedig e téren csak korlátozott adatokat nyújtott. Bizonyos elszórt utalásokból azonban következtethetünk a separata porta mechanizmusára. Nagyjából az 1730-as évek közepéig találkozhattunk a földesúr levéltárában a hadiadó teljesítéséről szóló nyugtákkal. Következik ebből, hogy a polgári jobbágyok az első években a földesúron keresztül állhattak kapcsolatban a Hadbiztossággal (Nagyvárad) és a Tartományi Biztossággal (Debrecen). Ez egyébként természetes is, hiszen a földesúrnak pontosan Polgár miatt szoros kapcsolatai voltak különösen a Tartományi Biztossággal, míg az oda költöző jobbágyoknak ilyen jellegű tapasztalatai természetesen nem 85
