Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)
Nyakas Miklós: Polgár mezőváros különös jogállása a XVIII. században (a separata porta)
Esztendőtül fogvást szabadságban élvén, itten tőlünk minden kitelhet", panaszkodtak. Nagyobb nyomaték kedvéért azzal is fenyegetőztek, hogy a várost is pusztán hagyják, ha az eset mégegyszer bekövetkezik. 1741-ben Polgáron újra beszállásolt katonaságot találhattunk, s az esetért a jobbágyok ismét a vármegyét tették felelőssé. Esedező levélben fordultak földesurukhoz, s kérték intézné el, hogy ,.Borsod vármegyéhez incorporáltatnánk", mert ha a város Szabolcsban marad „azonnal kivánnyuk pusztán hadni Polgárt." 8 0 E katonai beszállásolások valóban súlyosnak tűnnek, egy ízben például több teher jutott Polgárra, mint Kálióra vagy Rakamazra. A jobbágyok a vallási türelmetlenségéről nevezetes egri káptalan katolikus voltát is kihasználva megterhelésük okát abban jelölték meg, hogy ők mindnyájan pápisták." A tényleges helyzet azonban nyilván nem ez volt, s a fenti érvet ezért úgy kell értékelnünk, hogy annak segítségével is próbáltak kedvezőbb helyzetbe kerülni. A jobbágyok újra kérték, hogy a földesúr vagy Borsodhoz csatoltassa őket, vagy ,, separata portát" biztosítson, mert másként „pusztulásunknál egyebet nem remélhetünk." Kihatásában ennél is veszélyesebbnek mutatkozott a vármegye azon törekvése, hogy Polgárt a háziadó vonatkozásában is a megyei szervezetbe építse be. A megyei nemesség 1741-ben egyenesen arra tett kísérletet, hogy a háziadó megállapítása céljából a polgáriakat összeírja. Az „időnek őszi volta miá bé nem mehetünk", de karácsony után erre feltétlenül sort kerítenek — fenyegetőztek/ 2 Az egri nagyprépost a hír hallatára kereken megtiltotta, hogy a polgáriak a vármegyének valamiben is engedelmeskedjenek, s nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a mezőváros csak a provinciális commissariustól függhet, s csak neki tartozik engedelmeskedni.^ A helyzet azért is bonyolódhatott ennyire, mert a jogi tényállás is tisztázatlan volt. Polgár Szabolcs megyéhez tartozott ugyan, portái különös jellegét azonban megőrizte. Eddig viszont nem született olyan hivatalos döntés, amely Polgár különálló (separata) portáját megnyugtató módon körülírta volna. Ezért természetesnek tarthatjuk, hogy mindkét fél (az egri káptalan és Szabolcs vármegye) a „separata porta" fogalmát egyaránt a maga javára értelmezte. A vármegye úgy vélekedett, hogy Polgár a vármegyei háziadót portaszámától függetlenül a vármegye által végrehajtott összeírások alapján tartozik fizetni, míg a káptalan jobbágyai védelmében a vármegye valamennyi jogát megkérdőjelezte. E helyzeten volt hivatva változtatni a Helytartótanács 1742-ben kelt rendelete. 8 4 Megerősítették ugyan azt, hogy Polgár és Szentmargita Szabolcs megyéhez tartozzék, de egyben úgy is rendelkeztek, hogy az a jövőben is különálló (separata) portával rendelkezzék. Eldöntötték a háziadó oly sok vitára és ellenségeskedésre okot adó kérdését is, mégpedig úgy, hogy Polgár azt viselni tartozzék, de csak portáinak mértékéhez képest. E szerint tehát a megyének nincs joga arra, hogy Polgáron a háziadó menynyiségének megállapítása céljából összeírásokat hajtson végre, hiszen azt automatikusan az általában egy portára eső háziadónak megfelelően kellett megállapítani. A vármegye a fenti döntésbe nehezen nyugodott bele, s különösen a háziadó kezelésének módját kifogásolta. Két évvel a Helytartótanács fenti rendelkezése után, 1744-ben a megye kísérletet tett arra, hogy a háziadó összegét egyoldalúan maga állapítsa meg. S 5 Ezúttal ugyan nem történt kí6* 83