Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)
Nyakas Miklós: Polgár mezőváros különös jogállása a XVIII. században (a separata porta)
valóban szét is osztották, s azt igyekeztek be is hajtani; 6 5 a gyakorlat azonban kimutatta, hogy azt nem lehetett realizálni. A vármegyék természetesen élénken tiltakoztak az eljárás ellen, s igyekeztek azt kimutatni, hogy a polgáriak beköltözése révén teherbíró erejük tulajdonképpen nem gyarapodott, illetve azt, hogy a polgáriakat már 1720-ban az illető vármegyénél írták össze, s azok így már egyszer növelték a vármegye portaszámát. A volt polgáriak pedig úgy igyekeztek kibújni az adófizetés kötelezettsége alól, hogy igyekeztek más vármegyében földet bérelni, s gazdálkodásukat ott folytatni. így jártak el a Szederkénybe és Palkonyára (Borsod) menekültek, akik Bűdön és Margitán (Szabolcs) gazdálkodtak. 6 6 Az érdekelt vármegyék nagy ellenállása miatt tehát ez az út sem bizonyult járhatónak, bár például Heves portaszámának az emelését — 1729ben — a polgáriak odaköltözésével indokolták. 6' Hosszú távon is megnyugtató megoldás tehát csak a város újratelepítése révén születhetett, s ebben az egri káptalan is érdekelve volt; s a város a földesúr telepítő akciójának eredményeként újra lakott hellyé válott. Mindez azonban hamarosan további más jellegű problémakört eredményezett! A város újratelepítésének részletei dolgozatunk összefüggésében nem érdekesek;"" elég itt annyit megjegyeznünk, hogy nem igazolható az az állítás, hogy a volt lakosság egy része megérte volna a káptalani telepítés időszakát, illetve az, hogy az új lakosok Hevesből, illetve Mátra-aljáról érkeztek volna. A megtelepedők zömében szabadmenetelű jobbágyok, illetve armálisták voltak, de néhány év múltán a nemeseket is rászorították az adó fizetésére. A hajdani hajdúváros 1727-ben bekövetkezett újratelepítése azonban majdnem egy további évszázados bonyodalmat eredményezett. Szabolcs vármegye a benépesített helyet ugyanis ténylegesen is be akarta a megyei szervezetbe építeni. E törekvése azonban az egri káptalan merev ellenállásába ütközött, hiszen annak feltett szándéka volt a sok fáradtsággal benépesített helyet védelmezni. S a tényleges helyzet a káptalannak kedvezett, hiszen a telepítés pillanatában Polgár az ismert helyzet folytán nem volt a vármegye szerves része. A földesúr ugyan egyelőre nem vitatta Polgár Szabolcs megyéhez való tartozását (így például kérte a város felmentését a háziadó alól), 6 1 de erős elhatározása volt a kialakult helyzetet fenntartani. Az új polgári lakosok is a hadiadót az első pillanattól kezelve a vármegyétől függetlenül fizették. A teher nagyságát három portában állapították meg, tehát az 1723-as állapothoz képest további három portával csökkentették azt. 7" Ez azonban így is magasnak bizonyult, egyrészt mert az új lakosok száma csekély volt. másrészt a földesúrnak nem sikerült a három „szabad" évre adómentességet biztosítani. E tény az új telepítés megszilárdulásában súlyos konfliktusokat eredményezett, s előidézője lett a népesség első években tapasztalt nagyarányú mozgásának. A helyzetet tovább rontotta az új lakosok közötti belső ellentétek kiéleződése (szabadmenetelűek — armálisták), illetve a földesúr kellően nem átgondolt törekvése haszonvételének fokozására. Az egri káptalan törekvése ezért arra irányult, hogy az új jobbágyait az állami és megyei kizsákmányolás ellen a lehetőségig védelmezze, mert — teljes joggal — így számíthatott saját haszonvételének fokozására. Az első évek relatíve nagy adóterhét nem sikerült neki elhárítania, s ezért leg6 Hajdúsági Múzeum Évkönyve 81
